Ötéves

Barnus ma ötéves lett.Igazi nagyfiú,pedig mintha ma született volna.Soha nem fogom elfelejteni az első képet amit láttam róla,Apa telefonján kinn a folyosón ...néztem és arra gondoltam:jesszusom de csúnya!!!! :D Még azt a kérdést is megkockáztattam hogy :Apa,Ő biztos a miénk??? Bizony,az első percekben nem láttam Őt szépnek,bevallom.Az arca fel volt püffedve,a szemei résnyire szűkültek,a pofija eltorzult ahogy az inkubátorban hasalt....Aztán két óra múlva kihozták hozzám és én rettegve vártam az első találkozást.Belépett az egyik szülésznő, karján a pólyában egy tündéri hajasbaba aludt, és én csak ámulva néztelek és a szívemet szétfeszítette a büszkeség.

Ma pedig már 5 éves lett.Érzékeny,könnyensírvafakadós,focimániás,olvasáskor odabújós,esti ének követelős, palacsintaimádó kisfiam :) Oviba nagyon szeret járni,igaz,inkább az idősebbekkel barátkozik, kártyázik, társasozik.Január óta egy csoportba járnak Botival, akkor volt pár kemény hetünk vele, éreztem hogy féltékeny a pici körül támadt figyelemre, arra hogy már nem ő a legkisebb a csoportban...

Ma már szépnek látom,a legszebbnek.A hihetetlen barna szemét,a nyúlánk végtagjait,az esetlen mégis oly heves (és ritka) ölelését,a hatalmas szívét,az okos mondatait...Azt mondják az ember a gyerekeit (jó esetben) egyformán szereti....Én azt gondolom képtelenség egyformán szeretni,én nem tudok!Egyforma erősen szeretem őket de mégis olyan másként...Barnus csupa megfejtésre váró titok akinek minden szeretetmegnyilvánítása olyan izzó öröm ami napokig elkísér.Boti pedig olyan mintha tükörbe pillantanék ...annyira belőlem való,annyira az én vérem hogy néha szinte fáj rápillantani.Ugyanakkor csupa huncutság és vidámság akinek lehetetlen ellenállni,rá muszáj visszamosolyogni még akkor is ha rossz fát tett a tűzre.

Hihetetlen szerencsések vagyunk hogy Ők vannak nekünk :) Igyekszem írni majd a szülinapi buliról is,bár a családi majd csak most hétvégén lesz :) De a lényeget azt hiszem elmondtam.Köszönöm hogy végigolvastátok, még ha néha csapongtam is.

Életjelek

Atyavilág most látom csak hogy már milyen rég nem írtam...valamiért egy hónap volt a fejemben de már kettő is eltelt azóta,sőt...

Pedig nincs semmi bajom,bajunk (a makacs visszatérő náthán kívül a gyerkőcöknél amit két hét ovi után egy hét itthonlét követ ) csak valahogy ellustultam, elkényelmesedtem :) Tudom nem szép ilyet mondani de élvezem a munkanélküliséget...Lassan hat éve voltam 24 órás szolgálatban a fiúk mellett, most élvezem hogy magamra is marad egy kis időm napközben, olvashatok ,fércelgethetek kedvemre.Élvezem hogy Apával többet lehetünk kettesben,ez mindkettőnknek jót tesz :) Na és persze nekiálltam megnézni a kedvenc sorozataimat itt a neten és irulás-pirulás,blogírás helyett általában McCsábítót választottam :)))

Azért mutatom hogy mostanában mik készültek :)

Kulcstartó anyukámnak :) Én terveztem :)

Muffinos kulcstartó,kérésre...

Címkés-zörgős babajátékok,saját ötlet alapján :)

Persze pasis változatban is elkészültek :)

Kokárdák helyett...

Tilda madárka gyapjúfilcből...kedvenc

és pamutvászonból :)

Fércnyuszkó 

Tildás szívkoszorú

gyapjúfilc tojások,színesek,vidámak,jóidőrevágyódósak :)

Készült még több dolog is majd azokat is megmutatom de most gyorsan írok egy új bejegyzést mielőtt kifutok az időből :)

Szöveg helyett

...beszéljenek most a képek :)

a tavalyi adventi koszorúnk...de fura leírni hogy a tavalyi:)

felülnézetből:)

az adventi naptár,wc-papírgurigákból és maradék papírokból...minden hengerben volt egy meglepetésötlet aznapra és egy kis édesség

közelebbről...(nekem annyira tetszik hogy lehet jövőre is ezt teszem fel:))) )

egyszerű kis mécsestartók a konyhaablakba

:)

és a nagy kedvencek,gyapjúfilc szívecskék a fára,saját ötlet alapján

és szintén törtfehér gyapjúficből készültek ezek a csillagok is, amik aztán a karácsonyfánk ékkövei lettek...beragyogták az egész szobát:)

Holnap jövök képekkel a sajátkezű kis apróságokról és a fiúkról is :)

Karácsony után

Ma ketten is leszidtak amiért olyan rég jelentkeztem már,így adok pár életjelet magamról,persze csak hű rajongóim kedvéért :)

Eltelt a december és lassan a januárnak is vége..én meg csak csapongok ide-oda,olyan gyorsan változik az életem hogy néha úgy érzem,képtelen vagyok utolérni.Úgy alakult hogy -ahogy erre más utaltam korábban is-munkanélküli lettem,életemben másodszor.Nem mondhatom hogy kellemes érzés,na.Igazából már október végén szembesülnöm kellett ezzel a ténnyel,de valahogy a karácsonyi készülődésben olyan jó volt megfeledkezni róla...

Mert azért volt karácsonyi készülődés is,még ha a sok betegeskedés miatt meg is kopott kissé a fénye.Az ünnepek előtt még végigsöpört a fiúkon egy enyhe megfázás is de ezt már szinte megkönnyebbülve fogadtam...mit nekem megfázás mikor túljutottunk a szalmonellán????Az ünnepek alatt így hála égnek már csak a ránkrakódott kilókkal kellett megküzdeni :)))Vendégek jöttek-mentek,mi is mentünk sokat,jó volt:)

Az első szentesténk volt négyesben.Mesés volt...nyugodt,meghitt,éppen olyan amilyenről mindig is álmodtam gyerekkoromban.Majd egyszer leírom hogy milyenek voltak az én régesrégi karácsonyaim,de nem most. Most csak a szép dolgokról szeretnék írni :)

Igyekszem majd képeket is tenni fel mert most látom hogy még az adventi koszorúnkat sem mutattam meg a nagyközönségnek:)És írnom kell még egy szülinapos nagyfiúról is,meg az oviról meg a szobatisztaságról és egyéb fontos dolgokról,de ezt már nem ma.Késő van.Igyekszem majd gyakrabban jönni de mostanában újra rákaptam az olvasásra és néha úgy belemerülök egy jó könyvbe hogy minden megszűnik körülöttem.:)

Újratervezés

Jól vagyunk.Túljutottunk azon hogy Boti is szalmonellás lett és két hétig küszködtünk a felhólyagosodott popsi rendbetételével,a lázzal,a hasmenéssel...túl a sokkon hogy nincs munkahelyem,nem tudok hova visszamenni ha Boti januárban betölti a hármat...túl az elfogadáson,hogy valamiért nem jelentkezett nálunk egy újabb kicsi élet...megértettem,elfogadtam,hiszem hogy mint mindennek, ennek is megvan az életben a maga oka..túl vagyunk az újabb sokkon hogy Boti nem járhat gyógytornára egy jó ideig mert a korai fejlesztés a közeli bölcsiben zajlik és oda pozitiv teszttel nem teheti be a lábát...az hogy esélyem sincs állás után nézni még talán hónapokig már meg sem viselt...Még mindig nem szobatiszta,oviba ezért nem mehet bármennyire is szeretne...bölcsibe pedig az ÁNTSZ nem engedi amit maximálisan meg is értek.Ez van.Sakk-matt.

Jól vagyunk.Várjuk a karácsonyt.Hetek óta nincs már bennem más mint elfogadás.Amit terveztem,terveztünk már nem számít.Egy dolog számít,hogy szenteste mind a négyen egészségesen állhassuk körbe és bámulhassuk a karácsonyfát amit előzőleg együtt díszítettünk fel...A sajátkezű ajándékok,a dekorációk kérdése sokadlagossá vált és nincs bennem harag.Amire lesz időm megcsinálom,amire nem azt elraktározom jövőre...a feladatok megvárnak,a gyerekeim nem.Jövő hétre mézeskalácssütést tervezünk,de már meg sem lepődök ha valami közbejön.

Meg különben is,mézeskalács nélkül is lehet szép a karácsony.

Beköszönő

Ma megjártuk a fővárost,Botit vittük kontrollra a klinikára.Ikeáztunk, Elevenparkoztunk,  Mekiztünk, hullafáradtan értünk haza.A torkom iszonyatosan fáj napok óta és Boti estére belázasodott :(
Hogy ez csak a nagy izgalmak és a kevés pihenés miatt van vagy valami mástól,nem tudom...de már kezdem unni hogy lassan betegségkrónikává válik a blog...és akkor a "véres hétvégénkről " még nem is meséltem...

Ez most így kicsit sok.Majd jövök valamikor.Botink lába szép és ez a lényeg.A többi nem számít.

Lábadozás

Úgy tűnik végre túl vagyunk a nehezén,Barnusom már sokkal de sokkal jobban van!!!Olyan nagy boldogság ez nekünk hogy el sem lehet mondani.Hétfőn gyanakodni kezdtem hogy talán az antibiotikum is ludas lehet a folytonos hasmenésben és a visszatérő magas lázban,így onnantól már nem adtam neki.Másnap már nem is volt lázas és a hasmenése is kezdett rendeződni.Az étvágya pedig visszatért,sőőőőt!Legszívesebben egész nap enne,félóránként jön és közli hogy éhen hal ha nem adok neki valamit enni :) A kedve is a régi,már ugyanúgy harcolnak a tesóval mint a kórház előtt-pedig ez annyira nem hiányzott....

Hála égnek egy másik dolog is rendeződni látszik az életünkben(az ami miatt a múltkor sírtam...),igaz ez még felvet további,egyenlőre megoldatlan problémákat is de valahogy majdcsak megoldjuk azokat is.Néha azt érzem hogy Apával mi ketten mindenre képesek vagyunk,mindent túlélünk,mindenből ki tudjuk hozni a legjobbat.Persze nekünk is vannak gondjaink,nem is kevés...mégis hiszem hogy mindennek az alapja a jó kommunikáció.Mert nem csak azt kell kimondani ha valami nem jó,ha valami nem tetszik,igenis el kell mondani-ha lehet ,minden nap!-miért is szeretjük a másikat,oda kell bújni,meg kell ölelni hogy érezze, vagyunk...

És kellenek a gyerekmentes programok is,nagyon.Persze nekem is van olyan ismerősöm aki szó szerint megbotránkozott azon hogy mostanában többször csinálunk külön programot Apával:) Én meg azt mondom ez kell ahhoz hogy egy kapcsolat életben tudjon maradni és ha az embernek van segítsége akiknél a gyerekek imádnak lenni akkor hajrá,igénybe kell venni a segítséget és menni-menni kézen fogva,tökmindegy hogy hova...Mi legutóbb spórolós wellnesshétvégét tartottunk Apával:) Péntek délután a fiúkat levittük anyumhoz és ott is maradtak vasárnap délelőttig.Mi pedig moziba mentünk,vacsorázni voltunk,otthon nagyokat beszélgettünk,tévéztünk-én közben kiolvastam A sötét ötven árnyalatát:)-másnap pedig majdnem 11 óráig aludtunk...el sem akartam hinni:) Szombaton hozattunk ebédet egy közeli étteremből majd délután kirándultunk egyet Szombathelyre, egyben megejtve a rég haldokló mikrohullámú sütőnk lecserélését...még a vásárlás is teljesen más kettesben,higgyétek el nekem :)És persze rengeteget emlegettük a fiúkat mert a második estére azért már rettenetesen hiányoztak ám:)Ehhez képest mikor mentünk értük még sírtak is hogy nem akarnak hazajönni...no comment:) Nagyon-nagyon jól sikerült az a hétvége,már tervezzük a következőt.Ma pedig házibuliba megyünk,jajjdejó lesz az is! :)