Újratervezés

Jól vagyunk.Túljutottunk azon hogy Boti is szalmonellás lett és két hétig küszködtünk a felhólyagosodott popsi rendbetételével,a lázzal,a hasmenéssel...túl a sokkon hogy nincs munkahelyem,nem tudok hova visszamenni ha Boti januárban betölti a hármat...túl az elfogadáson,hogy valamiért nem jelentkezett nálunk egy újabb kicsi élet...megértettem,elfogadtam,hiszem hogy mint mindennek, ennek is megvan az életben a maga oka..túl vagyunk az újabb sokkon hogy Boti nem járhat gyógytornára egy jó ideig mert a korai fejlesztés a közeli bölcsiben zajlik és oda pozitiv teszttel nem teheti be a lábát...az hogy esélyem sincs állás után nézni még talán hónapokig már meg sem viselt...Még mindig nem szobatiszta,oviba ezért nem mehet bármennyire is szeretne...bölcsibe pedig az ÁNTSZ nem engedi amit maximálisan meg is értek.Ez van.Sakk-matt.

Jól vagyunk.Várjuk a karácsonyt.Hetek óta nincs már bennem más mint elfogadás.Amit terveztem,terveztünk már nem számít.Egy dolog számít,hogy szenteste mind a négyen egészségesen állhassuk körbe és bámulhassuk a karácsonyfát amit előzőleg együtt díszítettünk fel...A sajátkezű ajándékok,a dekorációk kérdése sokadlagossá vált és nincs bennem harag.Amire lesz időm megcsinálom,amire nem azt elraktározom jövőre...a feladatok megvárnak,a gyerekeim nem.Jövő hétre mézeskalácssütést tervezünk,de már meg sem lepődök ha valami közbejön.

Meg különben is,mézeskalács nélkül is lehet szép a karácsony.

Beköszönő

Ma megjártuk a fővárost,Botit vittük kontrollra a klinikára.Ikeáztunk, Elevenparkoztunk,  Mekiztünk, hullafáradtan értünk haza.A torkom iszonyatosan fáj napok óta és Boti estére belázasodott :(
Hogy ez csak a nagy izgalmak és a kevés pihenés miatt van vagy valami mástól,nem tudom...de már kezdem unni hogy lassan betegségkrónikává válik a blog...és akkor a "véres hétvégénkről " még nem is meséltem...

Ez most így kicsit sok.Majd jövök valamikor.Botink lába szép és ez a lényeg.A többi nem számít.

Lábadozás

Úgy tűnik végre túl vagyunk a nehezén,Barnusom már sokkal de sokkal jobban van!!!Olyan nagy boldogság ez nekünk hogy el sem lehet mondani.Hétfőn gyanakodni kezdtem hogy talán az antibiotikum is ludas lehet a folytonos hasmenésben és a visszatérő magas lázban,így onnantól már nem adtam neki.Másnap már nem is volt lázas és a hasmenése is kezdett rendeződni.Az étvágya pedig visszatért,sőőőőt!Legszívesebben egész nap enne,félóránként jön és közli hogy éhen hal ha nem adok neki valamit enni :) A kedve is a régi,már ugyanúgy harcolnak a tesóval mint a kórház előtt-pedig ez annyira nem hiányzott....

Hála égnek egy másik dolog is rendeződni látszik az életünkben(az ami miatt a múltkor sírtam...),igaz ez még felvet további,egyenlőre megoldatlan problémákat is de valahogy majdcsak megoldjuk azokat is.Néha azt érzem hogy Apával mi ketten mindenre képesek vagyunk,mindent túlélünk,mindenből ki tudjuk hozni a legjobbat.Persze nekünk is vannak gondjaink,nem is kevés...mégis hiszem hogy mindennek az alapja a jó kommunikáció.Mert nem csak azt kell kimondani ha valami nem jó,ha valami nem tetszik,igenis el kell mondani-ha lehet ,minden nap!-miért is szeretjük a másikat,oda kell bújni,meg kell ölelni hogy érezze, vagyunk...

És kellenek a gyerekmentes programok is,nagyon.Persze nekem is van olyan ismerősöm aki szó szerint megbotránkozott azon hogy mostanában többször csinálunk külön programot Apával:) Én meg azt mondom ez kell ahhoz hogy egy kapcsolat életben tudjon maradni és ha az embernek van segítsége akiknél a gyerekek imádnak lenni akkor hajrá,igénybe kell venni a segítséget és menni-menni kézen fogva,tökmindegy hogy hova...Mi legutóbb spórolós wellnesshétvégét tartottunk Apával:) Péntek délután a fiúkat levittük anyumhoz és ott is maradtak vasárnap délelőttig.Mi pedig moziba mentünk,vacsorázni voltunk,otthon nagyokat beszélgettünk,tévéztünk-én közben kiolvastam A sötét ötven árnyalatát:)-másnap pedig majdnem 11 óráig aludtunk...el sem akartam hinni:) Szombaton hozattunk ebédet egy közeli étteremből majd délután kirándultunk egyet Szombathelyre, egyben megejtve a rég haldokló mikrohullámú sütőnk lecserélését...még a vásárlás is teljesen más kettesben,higgyétek el nekem :)És persze rengeteget emlegettük a fiúkat mert a második estére azért már rettenetesen hiányoztak ám:)Ehhez képest mikor mentünk értük még sírtak is hogy nem akarnak hazajönni...no comment:) Nagyon-nagyon jól sikerült az a hétvége,már tervezzük a következőt.Ma pedig házibuliba megyünk,jajjdejó lesz az is! :)

Ember tervez...

Nem bírok írni.Mostanában olyan sok rossz dolog történik velünk hogy bennem akad a szó,esténkét csak bámulok kifelé a fejemből és azon jár az agyam hogy mért van ez így...

Annyi de annyi mindent elterveztem a múltkori négy napos hétvégére ... Lángossütést Reniékkel,Ság-hegyi túrát,Dédi meglátogatását,meghitt estéket Apával,rengeteg játékot-kacagást.Ehelyett először csak az ügyeleten kötöttünk ki, majd a kórházban.

Péntek este már fájdította Barnus a hasát,de mivel mostanában mindig ezt mondja ha nem akarja megenni a vacsoráját így nem vettem túl komolyan.Szombaton már többször elmondta és háromszor volt rohanás a wc-re de még mindig csak egy kis gyomorrontásra gyanakodtam,este még megsütöttem két adag vaníliás kiflit is... Aztán szombat éjszaka üvöltésre ébredtem,görcsökben fetrengett az ágyában... Akkor más sejtettem hogy ez valami más lesz, nem egy egyszerű gyomorrontás.A pokoli éjszaka után pokoli nappal következett, már be is lázasodott és minden egyes mellékhelyiség-látogatáskor kínlódva sírt a wc-n ülve, annyira fájt a hasa.Éjszaka már együtt sírtunk, ő a fájdalomtól,én a félelemtől és a tehetetlenségtől... Reggel nem bírtam tovább, hívtam Apát hogy az éjszakás műszak után jöjjön haza és vigye el az ügyeletre.. Persze nem mondtak semmit,l ázcsillapítás, Smecta por, Normaflore... majd elmúlik.Pár óra múlva a fenekét töröltem ki mikor észrevettem hogy a kakija tele van friss vérrel... rohantunk hát vissza az ügyeletre, onnan Szombathelyre, gyerekambulancia, hasi uh, vérvétel, rektális vizsgálat, branül bekötése... és az én fiam tűrt és tűrt, egy hangos szó nélkül, komoly arccal végignézte még azt is ahogy megbökik majd össze vissza nyomorgatják azt a csöpp kis kézfejét.(Én majdnem sírtam...)

A hasmenés miatt a fertőző osztályra kerültünk, sikerült baba-mama szobát kérnünk és még fizetni sem kellett érte.(Bár totál nem érdekelt volna az sem ha kell mert mindenképpen ottmaradtam volna vele)Péter hazarohant a cuccainkért-mert elvileg csak vizsgálatra mentünk... -mi meg addig elfoglaltuk a helyünket.A következő négy nap eléggé összefolyik, sok infúziót kapott de másnapra már nem volt láza.A mosdóba rengeteget rohangáltunk, már amennyire lehet rohanni egy gurulni nem tudó görgős infúziós állvány társaságában... Sokszor sajnos nem is értünk ki időben, még szerencse hogy pár hónapja vettem Botinak bugyipelust így ezt a dolgot meg tudtuk oldani... Megjegyzem volt olyan nővér aki a pelus láttán kigúvadó szemmel kérdezte meg:ennyi idősen még pelenkás?????Mondtam neki hogy nem, csak hasmenéses... ezért vagyunk itt.(Ha esetleg addig még nem vette volna észre...)

A rettenetes-görcsös hasfájástól eltekintve Barnus iszonyú jól vette az akadályokat, egyszer sem hisztizett az infúzió vagy az egész napos ágyban fekvés miatt.Hála égnek volt tévé is így elég sokat néztük a Minimaxot, most kivételesen örültem hogy leköti:)Rengeteget társasoztunk és olvastunk és ugyanúgy énekeltünk esténként mint itthon.. ha más nem is,ez az egy jó volt az egészben... Kicsi fiam utolsó este meg is jegyezte :
Anya,én nem akarok innen hazamenni mert itt mindig együtt lehetünk!
:)

Csütörtökön végül, eredmények nélkül ugyan de hazajöhettünk... véres széklete már nem volt, ritkábban kellett  vécéznie és lázas sem volt, a kedve pedig visszatért.Majdnem megzavarodtam hát mikor csütörtök délután háromszor láttam ismét vért a kakijában...:( Pénteken végül meglett az eredmény, szalmonellás.Hogy mitől, fogalmunk sincs.Tojást, húst azon a héten nem evett, a környezetünkben senki nem beteg.Azért ettől a diagnózistól totál kész lettem, egész délután a lakást fertőtlenítettem...Végül a véres széklet miatt kapott antibiotikumot, erre tegnap dél óta ismét lázas.. állandóan...

Most itt tartunk, a hasmenés még megvan, továbbra is pelenkázom, ő üvölt mert a feneke már nem is piros hanem vörös+hamarosan várható hogy felébred és jön egy újabb adag Nurofenért... Holnap ismét elviszem dokihoz mert egyre jobban aggaszt ezt a fránya láz... közben imádkozom hogy Boti el ne kapja tőle...és próbálom tartani magam mert muszáj, most nem zuhanhatok bele az önsajnálatba....A legrosszabb pedig látni a kis vékony csontos testét,hisz eddig is olyan vékonyka kisfiú volt de most...több mint másfél kilót fogyott mire hazajöttünk a kórházból,szerintem most más két kiló felé járhatunk...Négy és fél éves és 13 kg...:(

Annyira de annyira szeretem...:(

Négyésfél és Majdnemhárom

Végre készült pár igazán jó közeli kép az én egyetlen Nagyobbikomról.Pedig őt tényleg irtó nehéz fotózni mostanában,állandóan idétlen grimaszokat vág vagy egyszerűen csak elrohan :) De a múlt hétvégén eljött hozzánk egy kedves ismerősöm akinek egyik kedvenc hobbija a fotózás és csinált pár "lesifotót" a fiúkról.

Barnus,az én örök huncutom és Botond,akinek a szeme sem áll jól:)A képekért köszönet Sanyinak:)

Este jó

Mostanában az esti mese,fogmosás,ágybabújás,pusziosztás után kötelező program lett a közös ének.Persze amúgy is szoktunk énekelni de ez valahogy más.Általában ők szólnak utánam mikor kifelé megyek a szobából hogy: anya!!és az éneklés???És olyankor lekuporodok ott a kicsi gyerekszoba szőnyegén és énekelek.Aztán megérkezik Barnus,hozza a sárga takaróját meg a plüssbékáját és belekucorodik az ölembe,Botond pedig a kiságyban üldögélve kapcsolódik be ebbe a meghitt kis szertartásszerű párpercbe...

A repertoár nem túl széles de a Bóbita és a Lencsi lány mindig jöhet náluk:) Barnus nagy kedvence pedig az enyém is,Zelk Zoltán Este jó című verse...Most már együtt énekeljük és a végére elolvad a világ és vele az én szívem is:)

A másik kedvenc esti programunk a diavetítőzés,persze ez olyankor a legjobb ha Apa is itthon van.Érdekes egyébként de nekem a diavetítő szóról éppúgy az ősz jut eszembe mint a gesztenyéről,a sütőtökről,a vaniliás kifliről.Mert ezek mind ilyen őszi-téli dolgok,szívmelengetőek a nagy hidegekben.A diavetítővel szerencsénk volt mert anyósom megőrizte Apáék régi készülékét a hozzá tartozó diafilmekkel együtt.És még szívesen oda is adta:)De azért a diavetítőzés az ünnep ám minálunk!Amolyan reggeli fülbesúgós aztán egész nap arra várakozós.Aztán megvan már mindenkinek a kis munkája,én hozom a diavetítőt,Barnus a filmeket,Boti pedig az alátámasztásul szolgáló könyveket:)

A múltkor pedig megleptem a fiúkat,átrendeztem a nappalit és a függönyre kicsipeszeltem egy nagy fehér terítőt:az lett a vászon,a megfordított fotelok pedig a moziszékek:)No ez nagyon tetszett nekik-meg nekem is :)

Szóval este tényleg jó."Együtt lenni jó."

Őszi koszorú helyett:)

Tegnap végre elkészült az őszi koszorúnk:) Illetve mégsem,inkább csak "a" koszorúnk,hiszen túl sok őszies hangulata nincs.Nekem most mégis erre volt szükségem és a fiúk is imádják...persze végül nem mertem kívülre tenni így a bejárati ajtónk belsejét díszíti.Így legalább egész nap láthatom és nem kell azon filóznom hogy vajon megvan-e még...

A kiinduló alap egy kis csomag fa katicabogár volt amit muszáj volt megvennem a papírboltban....egyből eszembejutott hogy valahol láttam már egy gyönyörű katicás-szívecskés ajtódíszt...ez volt az:)Ugye milyen szép?Végül hiába jártam be a környékbeli virág és papírboltokat,nem kaptam sehol műmohát.Gondoltam akkor maradok a hagyományos koszorúformánál de abból meg vesszőt szerettem volna és olyat sem kaptam...na mérgemben lecsupaszítottam a nyári koszorúnkat, szétvágtam egy régi nyári trikómat, körbetekertem vele a koszorút, kartonból szíveket vágtam ki majd a katicákkal együtt a koszorúra ragasztottam.Ezután már csak a pöttyös szalag kellett rá és kész is volt.

És odavagyok érte,a szürke-piros színéért,a kockákért,a pöttyökért..az eddigi legkedvesebb koszorúm lett:)

Ma sírtam...

Hogy miért,az egyenlőre nem fontos.A lényeg,hogy mosogatás közben elkapott a végtelen önsajnálat és záporozni kezdtek a könnyeim...Csak Botond volt itthon velem mert Barnus Apával ovisfocira ment,ő pedig csendben(ha-ha) játszott a gyerekszobában.Majd egyszer csak felnéztem és ott állt a konyha ajtajában, engem bámult.
-Anya,mért sírsz?????
-Hát mert szomorú vagyok kisfiam...
-Ne légy szomorú,anyaa!
És elfutott.Azt gondoltam nem igazán érti még mi az a szomorúság és éppen ezért nem is hagy nyomot benne,nem rázza meg.Ezért aztán nagyon meglepődtem amikor kb 10 perc múlva kisomfordált és azt kérdezte:
-Anya,ugye már nem vagy szomorú????
És már nem voltam az :) Fél óra múlva újra megkérdezte...nem felejt,az én drága kincsem.Pont olyan mint én.

Én sem felejtek el soha,semmit.

Filmajánló

Nemrégiben egy kedves ismerősöm ajánlására megnéztünk egy filmet Apával. Persze nem moziban hanem itthon a nappaliban,ugyanis azon ígéretemet miszerint havonta el fogunk járni moziba,sajnos elég nehéz betartanom,a helyi mozi műsora egyenesen csapnivaló,amire pedig érdemes lenne elmenni azt önhatalmúan "művészfilmnek" titulálják és csütörtökön vetítik,Apa legfőbb edzésidejében.Ennyit a helyi moziról:)

A film címe Életrevalók és engem teljesen elvarázsolt.Szó szerint könnyesre röhögtem magam a végére,hisz a rengeteg és ütős poén mellett pontosan értettem a mondandóját.A film lényegében két,homlokegyenest különböző ember barátságáról szól,néha megható,néha vicces de mindenképpen elgondolkodtató formában.Mindenképpen ajánlom annak aki még nem látta,aki pedig már igen az nézze meg még egyszer,ez az a fajta film amit nem lehet elégszer látni,mindig ad valami újat.

Bábszínház helyett

ma ismét az orvoshoz vezetett az utunk:( Barnus már este mondogatta hogy fáj a torka majd szép lassak köhögni is elkezdett.Reggel pedig már kifejezetten kérte hogy menjünk el a doktor bácsihoz.Na,gondoltam ennek fele se tréfa így aztán összekaptuk magunkat és kilenc óra után pár perccel már a váróteremben üldögéltünk.Diagnózis:piros a torka és a légzése sem tökéletes,így ismét kapott antibiotikumot és köptetőt is:(
Pluszban még nyomatom neki ezerrel a propoliszos mézet és a c-vitamint is,hátha segít.

Hála égnek cseppet sem volt elkenődve amiért lemaradt a bábszínházról,örült neki hogy játszhat az öcsivel.Kezdenek egyre jobban eljátszani egymással, társasoznak, rengeteget kirakóznak, na és persze irtó sokat veszekszenek:) Sokszor már a hajamat tépem estére a sok üvöltéstől,hol az egyik jön sírva,hol a másik,én meg tegyek igazságot...Na azt már nem.Ilyenkor általában beküldöm őket a szobába és elintézem annyival hogy beszéljék meg egymás között.És megbeszélik :)

Apropó,beszélgetés.Egyre többet beszélgetnek.Reggel és este az a napom legszebb,legnyugodtabb része amikor őket hallgatom az ágyból...ők pedig csacsognak-csacsognak rendületlenül,Botond az édes,pösze kis babahangján, Barnus pedig a koraérett, tudálékos nagytesóén:)))

"-Botond!Tudod mennyi hatnak a fele??
-Tudom!Kettő!
-Nem,nem,rosszul mondtad!Hatnak a fele az három!Mert három meg három az hat!"

Ilyen és ehhez hasonló magasröptű társalgásokat folytatnak reggel hétkor :)))Ugyanis Barnusnak a foci és a társasok mellett új szerelme született:a számok.Persze,elszámolni mondjuk ötvenig eddig is tudott,de most már konkrétan összead és kivon.Imádkozom hogy a betűk ne kezdjék el érdekelni,jobban örülnék ha olvasni csak az iskolában tanulna meg.Addig pedig még van majdnem három éve...és én jobban örülnék ha inkább játszana,amíg megteheti.Amíg megtehetjük

Az első őszi díszek

Pár hónapja szintén Évi blogján akadtam rá egy szuper kis akcióra aminek a keretében rengeteg apró, kedves dolgot árultak fillérekért.Nosza,egyből rendelhetnékem támadt és A.barátnőm le is szállította a csomagom Pestről így még a postaköltséget is megúsztam.Persze a holmik aztán bekerültek a fiókba egy "majd jók leszek valamire" sóhaj kíséretében és ott is pihentek egészen a múlt hétig.Akkor azonban eszembe jutott hogy itt van már az ősz és még semmi őszi díszünk sincs...Így aztán ráakadtam ezekre a tündéri kis kosárkákra amikből már bánom hogy nem rendeltem többet mert ajándéknak is tökéletes lenne.

Az egyiket egyszerűen megtöltöttem a madárberkenye piros bogyójával amit Botival szedtünk útközben,majd kötöttem rá egy piros masnit.A másikba tűzőhabot tettem és teletűzdeltem szárított levendulával,majd a végén lila szalag került rá.És már kész is voltam:)Nem nagy dolog tudom de az én szívemnek kedves,talán pont az egyszerűsége miatt.

A mesék valóban csodákra képesek?

Kedden,Kádár Annamária szombathelyi előadásán kiderült hogy bizony,képesek rá és nem csak arra...Képesek még varázsolni,utat mutatni,hinni tanítani és még rengeteg másra.Nagyon megfogott a pszichológus-írónő személyisége akinek minden mozdulatát,mondatát olyan erő hatja át hogy az már félelmetes.Persze ezt jó értelemben véve mondom,hiszen olyan meggyőződéssel és áhítattal beszélt a mesék varázserejéről ami nagy valószínűséggel a szkeptikusokat is megingatta:)

Különben is,aki képes magáról és a férjéről amolyan igazi,smárolós fotót feltenni a fb-ra "20 éve csókol forrón!" felirattal,az egy igazi szenvedélyes és karakán nő lehet és nekem ez borzasztóan szimpatikus. Mindamellett érthetően és olvasmányosan ír,élvezet olvasni a könyvét,no persze azért a hangját hallani sem volt rossz,sőt!Az előadás végén szerettem volna dedikáltatni a könyvem de a tömeget látva elengedtem ezt az álmot...És meg kell hogy mondjam utóbb egy cseppet sem bántam,hisz fantasztikus estém volt 3 szuper anyukával,akik nem csak kedvesek hanem intelligensek és őszinték is.Így végül beültünk egyet hamburgerezni és közben megvitattuk az élet (és természetesen a gyereknevelés) nagy kérdéseit-hála égnek sok mindenben egyetértünk így túl nagy viták nem kerekedtek,viszont fél 10-kor még a mi kacagásunktól visszhangzott a főtér:)

Egy biztos:lesz még folytatása ennek az estének...teszünk róla :)

Dísztökcsalád Évitől :)

A múlt héten Évi dísztökcsaládja olyan helyesre sikerült hogy muszáj volt lekoppintanom és elkészítenem a mi kis családunkat is.A fiúk persze reklamálnak hogy ők ketten vannak,a tökapukának és anyukának viszont eddig csak egy kicsi fia született,így még készülni fog egy kis lurkó ha kapok olyan kicsiny dísztököt ami megáll a "talpán":)

Évi elkészítési módján csak annyit változtattam hogy gombostűk helyett kétoldalas ragasztót használtam,a többi ugyanaz:maradék csipke,szalag,dekorgumi,alkoholos filc.Szerencsém volt mert mindent találtam itthon:)

(A kép ritka rossz minőségű,kölcsöngéppel készült,remélem a Nikonnal majd többre leszek képes...irtóra várom már hogy kipróbáljam de sajna erre pár napot még várnom is kell :( )

Tudom tudom,TökApának meglehetősen morcos lett az ábrázata,de ez csak a látszat.Ha jobban megnézitek,a bajsza alatt mosolyog :)

Muszáj írnom

a múlt vasárnapról amíg még bennem van...Apával egy olyan fantasztikus koncertélményben volt részünk amit életünk végéig nem fogunk elfelejteni.Idén Szombathely lett a Magyar Dal Napjának fővárosa,így többek között volt Anima Sound System,30Y,Lord,Csík zenekar és Ocho Macho koncert.Mindez a főtéren,két színpadon váltakozva,ingyenesen.Mi végül a Lord első számaira értünk oda, majd az utolsó szám végén már tepertünk is át a másik színpadhoz hogy a Csík zenekart minél közelebbről lássuk.Különleges koncert volt ez, Presser Gáborral kiegészülve.Kicsit féltem hogy Apának nem fog tetszeni, ez a zene annyira nem az ő stílusa:)

Végül kiderült hogy feleslegesen aggódtam.Mindketten csak álltunk ott,körülöttünk a tömeg,a levegőben az áhítat.Egész végig egy hatalmas gombóc volt a torkomban és bizony volt hogy a könnyem a felsőmre potyogott...de még letörölni sem volt kedvem.Szállt a zene,sőt nem is zene volt ez hanem MUZSIKA. Szívbemarkoló, lábakatmegmozgató,igazi magyar muzsika.

Olyannyira elvarázsolódtam a végére hogy már semmi kedvem nem volt Ocho Machot hallgatni,pedig őket is imádom és tervbe is volt véve hogy az ő koncertjükre még maradunk...Azonban az utolsó szám után Apa rám nézett és azt mondta:Szerintem ezt ne rontsuk el az Ocho Machoval,Anya...És könnyes volt a szeme.Így aztán kézenfogva végiglibegtünk a főtéren (igen,libegtünk,mert még a föld fölött jártunk két méterrel), megvacsoráztunk a Mekiben és hazaautókáztunk.Azóta Apa azzal nyúz hogy mikor töltök már le neki Csík zenekar cd-t :)

Ma végre sikerült,így mostantól bármikor meghallgathatja azt a számot is, ami mindkettőnk kedvence lett azon a bizonyos estén.Ez volt az :

Boribonos falvédő anyumtól

Muszáj megmutatnom mert olyan szép lett....imádom :)

Szívek

Mostanában több szívet is készítettem.Az első Szilviéknek készült nászajándékba, a következőket pedig az óvónénik kapták névnapjukra.És még nincs vége a sornak mert már készül a következő...talán valamikor lesz időm itthonra is gyártani párat :)Saját részre egy baglyos mobiltokot fércelgettem össze a magam kis amatőr módján  de sajnos nem sikerült túl jó képet készítenem róla...élőben cukibb:)

duplánlevendulás szív-függők....illatosak is:)

sk mobiltokom

nász-ajándék

Megint elhavazódtam

egy kissé és sajnos megint nem kellemes okból kifolyólag.Először Apa dőlt ki a sorból két hete mikor meccs közben "beállt" a dereka majd a múlt hétvégén Barnus megkezdte az idei "mindenthazahozokazoviból" játszmát és először csak ő,majd két nap múlva már Boti is belázasodott.Apa dereka már jól van de az a hét elég kemény volt, kb. mintha nem is lett volna itthon mikor velünk volt:)

A fiúk is javulgatnak, a hét eleji sűrű, zöldes, az orrukon keresztül távozó váladék mára víztisztává szelídült, így ha minden igaz,Barnus hétfőn ismét beleveti magát az ovis létbe.Pár hétig,gondolom, aztán kezdődik az egész előröl...és a pár hét még a jobbik eset...

És hogy még ne legyen vége a sornak,tegnap végleg kilehelte a lelkét a kis fotómasinám amihez meglehetősen érzelmes szálak fűztek,lévén hogy még a saját kis spórolt pénzemből vásároltam,lassan már 9 éve.Azóta ugye már nincs olyan hogy saját,csak közös van.No de ez a kis gép az enyém volt és most már nincs. Keresem az utódját de tudom hogy az már nem lesz ugyanaz...:(

Néha kezdem azt érezni hogy el vagyunk átkozva.No erre lenne is tippem hogy ki által, de a múlt héten magamévá tettem Kádár Annamária egyik borzasztóan frappáns mondatát: Ne rúgj a szarba,mert szaros lesz a lábad!Szóval mostanában próbálok így élni és nem törődni a rosszakaróimmal.(Illetve rosszakarómmal, mert csak egy van.)Ahhoz pedig Kádár Annamária sem kell hogy higgyek a mesék örök tanulságában:a rossz előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését....És ez így is van :)

A helyi Ikea

Így hívja az egyik barátnőm a városunkban minden csütörtökön megrendezett "lomis" piacot.És tényleg.Olyan fantasztikus dolgokra lehet bukkanni fillérekért hogy csak na.Vettem már itt rengeteg játékot,puzzle-t,képeskönyvet a fiúknak.Csudajó dolog hogy ami az egyik embernek felesleges, kidobásra ítélt kacat, az a másiknak mekkora kincs lehet. :)

Én legalábbis egy jól sikerült bevásárlás után képes vagyok egész nap eufórikus állapotban leledzeni és boldog-boldogtalannak elújságolni hogy éppen mit zsákmányoltam.Ma például sikerül hozzájutnom két szuper minőségű autósüléshez olyan röhejesen alacsony áron hogy meggyőződésem,az árusoknak fogalmuk sem volt arról mit adnak el....Persze ez volt az én szerencsém:))) Igaz az egyik huzata már jócskán kopott de maga az ülés hibátlan,törésmentes és ez a lényeg, huzatot majd varratok rá anyummal.

Ja és még egy kis csocsóasztalt is vettem nekik,szintén potom pénzért:))))Hát nem totális EUFÓRIA????

:))))))

Kirándulás a Ság-hegyen

Tegnap összebeszéltünk pár anyukával és kihasználva a meleg, nyárias időt egy jót kirándultunk a Ság-hegyen.Megbeszéltük ki mit hoz elemózsiaként így a programot egy rögtönzött uzsonnával kezdtünk a tűzrakó hely melletti asztaloknál.Persze a játszótéren ezt egyszerűbb lett volna megvalósítani de azt a végére tartogattuk és volt olyan anyuka aki már majd éhenhalt :D

Miután mindenki jóllakott elindultunk fel a Kráterbe...a gyerekek egész jó bírták,ott szaladgáltak-labdáztak egy kicsit,majd lefelé jövet szedtünk egy kis csipkebogyót (tele van vele a hegyoldal,gyönyörű!) és megnéztük a kilátást is.

kicsiny csapatunk a hegy "gyomrában"

fentről látni az egész várost...

A nagy sétában persze mindenki elfáradt így meg is vacsoráztunk :D Végül pedig megnéztük a felújított Sághegyi múzeum melletti kőparkot és játszóteret ami mindenkinek nagyon tetszett.

a kívül-belül megújult Múzeum

és a hozzá tartozó játszótér és kőpark

Jó kis délután volt,a fiúk egész este azt kérdezgették mikor megyünk legközelebb :)

Vége felé

közeledik az idei nyár.Lassan újra itt a szeptember,közeleg az ezerarcú ősz a meleg színeivel és én már látom magam előtt ahogy ismét bokáig gázolunk a lehullott levelekben (persze közben mindig találunk majd egyet amit haza kell vinni ),gesztenyét gyűjtünk,este mézzel megcsorgatott sütőtököt sütünk ami aztán percek alatt elfogy...

Várom már nagyon mert egy kicsit túl sok volt már nekem ez a meleg,egy jól szigetelt családi házban,sőt még téglalakásban is valószínűleg elviselhető lett volna a hőmérséklet de itt a harmadik emeleti panelben ez már több mint kellemetlen.Azért holnap még kihasználjuk hogy a nyár egy ilyen gyönyörű-napos héttel búcsúzik tőlünk és lelátogatunk-idén utoljára-a Balcsira.Fura,minden évben,amikor először megyünk a Balatonra, könnyes lesz a szemem mikor megpillantom az autóból...Nekem,aki még soha nem láttam a tengert,igazi csoda ez a hely,megunhatatlan,sokszínű.Szeretem.Holnap búcsúzunk,idén valószínűleg többet nem megyünk, majd jövőre.Ha rá tudom beszélni Apát akkor hazafelé megállunk az edericsi Szépkilátónál is,bár Botond már a múltkor is beájult mire odaértünk és így a program szépen meghiúsult.:)

Az imént végignéztem az idei nyár képeit.Muszáj volt,a hét elején szembesültem vele hogy lassan egy éve nem hívattam elő képeket.Így napok óta képeket válogatok és ma sikerült is leadnom a rendelést cirka 500 db-ról...azt hiszem karácsonyra fényképalbumokat fogok kérni :) A képeket nézegetve láttam csak hogy mennyi helyen jártunk az idén...Voltunk Tapolcán,Jeliben,Veszprémben többször is voltunk,jártunk Pápán és Kislődön,Őriszentpéteren és a Balatonon.Gyereknapoztunk, fesztiváloztunk, állatkerteztünk, vásároztunk, kalandparkoztunk, strandoltunk.A Ság-hegyen többször is jártunk,volt baráti szalonnasütés és kemencés kerti parti is...voltunk medencés szülinapi bulin ahonnan holtfáradtan estünk haza este fél 10-kor :)

És voltunk kettesben is,igazán kettesben Apával.Számomra ez éppolyan fontos volt mint bármelyik kirándulás a gyerekekkel.

Tartalmasra sikeredett hát az idei nyár,most egy kicsit csendesebb időszak következik...Azért a Ság-hegyet még biztos meglátogatjuk idén és az őrségi Tökfesztivált sem fogjuk kihagyni.Ha ritkábban is,de megyünk amíg az idő engedi :)

Egy szülinapról utólag

Be kell hogy valljam,az idei szülinapom nagyon emlékezetesre sikeredett. Leginkább persze a Plitvicei kirándulás miatt de úgy amúgy is ...végre megkaptam álmaim (egyik) táskáját,ezt:

A táskát Franciska készítette el nekem a kis duplacsatos pénztárcával együtt.Franciskára az egyik közösségi oldalon találtam teljesen véletlenül,majd levelezni kezdtünk és a végén megszületett az általam megálmodott táska....gyönyörű lett,sokkal szebb mint amilyennek vártam.(Most, hogy belinkeljem Franciska blogját, látom csak hogy fenn van ott is a táskám:)))És még F. is ezt írja róla:A kedvenceim kedvence ez a táska.)Hát akkor én mit szóljak????

Bármennyire is ötlettelenül hangzik,anyósomtól és öcsémtől pénzt kaptam.Ismernek,tudják hogy a legjobban könyvnek tudok örülni,de azt hogy éppen mire vágyom elég nehéz eltalálni.Így a kapott pénzből könyveket vásároltam,olyanokat amik után már ácsingózok egy ideje.

A felső kettővel már végeztem is,Vavyen hozza a szokásos formáját,A szürke ötven árnyalata pedig...mit szépítsünk,ez egy erotikus regény,rengeteg negatív kritikával és bizony az írásmódja néhol hagy is kívánnivalót maga után...viszont rettentően olvasmányos,az a letehetetlen kategória amit az ember éjjel kettőig olvas hogy megtudja mi lett a vége.Hát,vége az nem lett a szó szoros értelmében hiszen ez egy trilógia első része de ezzel együtt is jó élmény marad-nem bántam meg hogy megvettem :) (+most már a második barátnőm olvassa,szóval ők sem bánják hogy megvettem :))) )

Vekerdyt eltettem későbbre,tőle nagyjából tudom mire számíthatok,viszont a Mesepszichológia című könyv már nagyon izgatta a fantáziámat...A Nyitott Akadémia oldalán már rengeteg rövid kis részletet közöltek a könyvből és ezek hatásása döntöttem úgy hogy ez lesz az utolsó szülinapos szerzemény.Így most ezt olvasom  és rettenetesen tetszik.Az írónő stílusa lebilincselő,közvetlen és közérthető,már a tizedik oldalnál járva végtelenül sajnáltam hogy mifelénk nem tart előadásokat.És láss csodát,ma kiderült hogy pár hét múlva a közelünkben lesz a következő állomása az előadássorozatának!!!Bárcsak minden álmom így válna valóra...!

Persze a legszebb ajándék mindenképpen a Plitvicei út marad,de erről külön bejegyzést ígértem...nemsokára meglesz az is:)

A nehézségekről

is kell írni néha.Mert vannak,bizony.Az elmúlt héten azért nem értem ide mert elsőszülöttem eldöntötte hogy minden lehetséges módon megpróbál idegileg kikészíteni.Jelentem,sikerült neki,az elmúlt napokban nem csak a harmadik gyermek utáni vágyakozástól ment el a kedvem hanem azt is megbántam hogy valaha ERRŐL álmodoztam.

Volt itt minden,dühkitörés,káromkodás,verekedés,nyüszögés,hazudozás-a végére sok lett.Bementünk az oviba,közöltem hogy a héten már viszem így tegnap megkezdte az idei évet...Augusztus 20-án még megnéztük itt helyben a tüzijátékot majd másnap reggel irány az ovi :) Pár percig csimpaszkodott a nyakamba majd rohant játszani,délután pedig a "na milyen volt ma az oviban????" kérdésemre ez volt a válasz:nagyon-nagyon JÓÓÓÓ!És vigyorgott és tök jól elvoltak az öcsivel egész délután.Ma úgyszintén.

Helyes volt hát a diagnózisom:életem kicsiny értelmének nem volt az égegyadta világon semmi baja,csak hiányzott neki a közösség.A probléma megoldva,a lelkem kisimulóban.

Az abszolút optimista

Futóverseny zajlik a két szoba között,Barnus kb. egy méterrel Boti előtt ér a célba.Boti lelassít,rám néz és közli a kedvenc,imádnivaló hangsúlyozásával:
-Szerintem én nyertem...

Végül is minden csak nézőpont kérdése,nem?

Megérkeztünk

Na igen,már pár napja itthon vagyunk de csak most jutottam ide...most is csak pár percre.A nyaralásunk idén borzasztóan jóra sikeredett, Zalakaros gyönyörű, úgyhogy valószínűleg jövőre sem fog kimaradni a terveinkből.

De most a mai napról szeretnék írni pár mondatot.Hogy ne felejtsek.

Drága Zozi ma lenne 25 éves...az igazi felnőttkor küszöbén állva talán épp már megkomolyodva ábrándozna családról,otthonról...az Igaziról...ehelyett már nincs köztünk.Ugyanúgy hiányzik mint az első napon.

Botond bukfencezik.Szépen,szabályosan,egyenes vonalban.Gördül a kis buksi,a lábacskák tökéletesen nyújtva.Figyelem és boldog a lelkem.Neki pedig ragyog a szeme és csinálja újra és újra.

És ma elindult felénk végre egy kicsi Élet akit anyukája és apukája már nagyon régen vár...bízom benne hogy már csak percek,max. órák kérdése és végre a karjukban tarthatják Őt...Nincs ehhez fogható boldogság,azt hiszem.

Bizony,fontos nap ez a mai...

Csomagolás helyett

a tévét bámulom és a mai nap már másodszor ujjong a szívem.A szemem (ismét) könnyes,mert bármilyen is ez az ország,szegény,eltévelyedett,hazug politizálástól hangos,nekem akkor is a hazám.Magyar vagyok.Büszke magyar. :)

Megint sietősen

Tudom tudom még a Plitvicei-tavas beszámolóval is tartozok de ez van,ez a nyár már csak ilyen rohanós mifelénk:) Azóta már jártunk a fiúkkal a Sobri Jóska Kalandparkban is,tegnap pedig férjhez ment a legjobb barátnőm így lagziba voltunk hivatalosak.Szuper,pörgős napokon vagyunk túl és holnap indulunk tovább Zalakarosra ahol majd' egy teljes hetet fogunk eltölteni strandolással, kirándulással, esti romantikus sétákkal (bizony nagyon jó dolog ám néha egy anyós!:) ).Már nagyon várom,direkt úgy időzítettünk hogy a Zalakarosi Bornapok idejére essen a nyaralásunk így ha minden jól megy Bikini élőkoncertre is megyünk Apával!!!

Szóval most eltűnök egy hétre de majd jövök és pótolom az elmaradt élménybeszámolókat.Addig is további szép nyarat mindenkinek:)

Hazaértünk

és fantasztikus volt, és nagyon hiányoztak a fiúk és azóta már nem annyira mert baromira kiakasztó ez a hét, de lehet hogy csak front van vagy mittudomén és lesz autónk megint-végre, szóval az esemény az sok, az időm pedig kevés.

Majd mesélek.
:)

Egy hét Apával

Hogy milyen egy olyan hét amin Apa  szabin van és csak velünk?Hát,szaladós:(

Azért mára összehoztunk egy kirándulást is,a picurkánk lábára való tekintettel a kalandparkokat kihagytuk és ismét ellátogattunk a gyereknapi nagy baklövésem  helyszínére,a veszprémi állatkertbe.Jaj de jó volt.Persze most is voltak,nem is kevesen,de simán eloszlottunk odabenn,nem kellett idegeskedni hogy merre vannak a fiúk mert végig belátható maradt minden.

Reggel alaposan feltankoltunk odahaza,gyártottam egy halom szendvicset,vittünk még egy zacskó sárgabarackot és egy kis nápolyit+ innivalót,így a belépőn és a benzinen kívül csak egy fagyira költöttünk az állatkertben.Még így is 10000 forint volt ez így összesen,szóval nem egy olcsó mulatság na.Kb 4 óra alatt nagyjából bebarangoltuk az egész területet,ezután pedig átmentünk a Népmesés játszótérre és élveztük hogy a látogatók száma még velünk együtt is 20 fő alatt volt :)

Szép kis nap volt,de már előre félek a holnap estétől.Várom is a mi kis utunkat Apával de rossz érzés itthon hagyni őket,még akkor is ha tudom hogy jó kezekben lesznek...

Még egy gyors esti pillanatkép:

Fürdetés után a két gyerkőc öltözik az ágyon,Boti persze még kisebb segítséggel.Mielőtt ráadom a nacit,bekenem a  lábát egy kis R.sportkrémmel.Nos,Botond fél a krémezéstől,üvölt mint a fába szorult féreg.Anya,ez fáj(?????)ne csináld,anyaaa,hagyj békééén!!!!!Erre a nagyobbik is sírni kezd és könyörög hogy hagyjam már az öccsét:Anya lécci ne bántsd már,fáj nekiii!!!!!Én eközben üdvözül mosollyal az arcomon lágyan kenegetem másodszülöttem fájós lábát és azon mélázok,vajon mit is gondolhatnak rólunk (rólam) ezt hallván a szomszédok....Bár végülis mindegy :)

Az első

házassági évfordulónk napja van ma.Szeretek visszaemlékezni erre a napra, szeretem minden percét, még a bosszankodós-idegeskedőseket is.De a legjobban azt szeretem hogy ezen a napon már nem csak kettesben voltunk, hogy ott lehetett velünk ez a két csuda édes kisfiú aki valami felfoghatatlan oknál fogva minket választott.Véget nem érő boldogság és megtiszteltetés ez.

És hogy mi változott mióta összeházasodtunk?Semmi.Szeretem azt mondani: a férjem.Jó érzés, szívetmelengető, büszke.De a többi maradt ugyanaz.Ugyanaz a jó.

És a képek után következzen az a szám, amire bevonultunk erre a jeles alkalomra...az a szám,amiről nekem már mindig ez a nap fog eszembe jutni,amíg csak élek.

Végül pedig a sajátkezű meghívóba kerülő idézet,mert nem találtam igazabbat.:

"Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás."
Schäffer Erzsébet.

A mai nap

rettentő gyorsan elszaladt.Végre rendet raktam a nagy mindentelnyelő komódunkban,összehajtogattam egy halom ruhát,társasoztam a fiúkkal és vártuk hogy Apa hazaérjen.Ismét szembesültem vele hogy egy csomó kreatív holmi porosodik a komód fiókjaiban,de mostanában nincs túl sok kedvem ilyenekkel szöszölni.Azért lassacskán majdcsak ráveszem magam valami alkotó folyamatra de most inkább hagyom hadd érjenek be a dolgok...hagyom hogy vágyakozhassak.

Apa ma is dolgozik így a héten ez már a hatodik éjszaka hogy egyedül hajtom álomra a fejem...nem jó ez így.Hiányzik.Holnap pedig megint alig látjuk,dehát a kötelesség az kötelesség :( Nagyon várom már a jövő hetet amikor végre szabin lesz,az se érdekel ha rossz idő lesz csak együtt legyünk,így négyesben.

És nagyon várom már a jövő hétvégét ami minden bizonnyal egy életre szóló élménnyel fog gazdagítani minket,hiszen végre eljutunk (még ha csak egy buszos kirándulás keretein belül is) a Plitvicei -tavakhoz!!!Nekem,aki még alig jártam külföldön,különösen fontos esemény ez-az pedig,hogy mindezt az én Péteremmel együtt tehetem meg,csak hab a tortán.Már most minden nap elképzelem milyen jó lesz nekünk...és nem csak a sok szépség miatt,hanem mert a buszon végig csak mi leszünk,kettesben,egymásnak.Szorongatjuk majd egymás kezét és összebújunk,mint a régi szép időkben:)

Bizony,igaza van a rókának a Kis hercegben...várakozni jó.Majdnem olyan jó mint maga az amire várakozunk.

a kép a netről van...gyönyörű,nem? :)

Tizenegy év

Még leírni is sok,hát még végigélni!És én mégis hálás vagyok minden egyes

              szerelmes, 

              szomorú, 

              nevetős, 

               sírós, 

               boldog,

                meghitt,

                összebújós,

                 eltaszítós,

                   egymásba kapaszkodós,

                 könnyes,

                 simogatós,

                  szülővé válós,

                  makacskodós,

                  vigasztaló,

                    néha végtelenül hosszúnak tűnő 

percéért.

Lábhelyzetjelentés

Úgy tűnik(kopp-kopp) Boti lába rohamosan javulásnak indult.Míg a napokban csak kúszva-mászva közlekedett a lakásban, ma már a nap nagy részét álldogálva töltötte,és ha bicegve is,de járt.Azt látni hogy az izmai eléggé be vannak kötve de bízom benne hogy hamarosan újra olyan örökmozgó lesz mint mindig.

Azért kicsit félek hogy mi lesz később ha egy ilyen kicsi esés ilyen következményekkel jár nála, de ez minden bizonnyal a dongaláb "hozadéka" és ez ellen nem tudok mit tenni.Maximum reménykedem hogy soha nem lesz ennél nagyobb baja.

Képekben

A hétvégi,Ság-hegyi mulatság finomságai:

zajlanak az előkészületek...

sorban sülnek a kemencében a pizzák és a töki pomposok...

Balázs vegetáriánus pizzája-isteni finom lett!

fájóslábú kicsi fiam...

kedvenc kép,pár nappal korábban

Persze volt még sok egyéb finomság de nem sikerült mindent megörökítenem.A lényeg úgyis az hogy rettenetesen jól éreztük magunkat,Barnus még sírt is hogy ő nem akar menni másnap a Balatonra fürödni:)
Azt hiszem ez mindent elárul.

Címszavakban

az utóbbi másfél hét termése:nevetés,játszótér,lépcsőről esés,nem tudok menni anya!!!, rohanás, csalódás, gyógypuszik, könyvtárazás, mesélés, vasutasnapozás, még mindig nem tudok menni anya!!!, orrvérzés, még egy orrrvérzés, ügyelet a járásképtelen gyermekkel, kerti parti barátoknál a Ság-hegyen, Balaton, balaton, balaton, de még mindig nem tudok menni anyaaaa!!!!, rtg, nincs eltörve, káromkodás, játszóterezés, várakozás, vízhólyagok a járni tudón, kínomban nevetés, tervezgetés, bosszankodás, ismét várakozás.

Ma már megtett pár lépést egyedül.És két nap múlva már 11 éve hogy...a többi nem számít.Jól vagyunk.

Lana

Lehet utálni, imádni, kritizálni,rajongani érte,lehet leszólni és az egekig magasztalni, de egyet nem lehet.Nem lehet nem beleszeretni Lana Del Ray fájón édes,lelket körülölelő különleges hangjába.Ez az a hang ami hetek óta fogva tart,ha csak meghallom sírni támad kedvem, olyan megkönnyebbülős-tisztulósan.Szóval szerelem volt első hallásra ami azóta csak fokozódott,mind közül pedig ez a kedvenc számom.Színtiszta eufória.

Egy délután margójára

Tegnap délután szülinapi partyra voltunk hivatalosak, ahol a fiúk rettentő sokat pancsoltak,kacagtak,na jó sírtak is :) Barnus ugyanis meglehetősen nehezményezte hogy a nagyobb fiúk szembelőtték a vízipisztolyukkal, nem is egyszer.Szegényemnek bizony még edződnie kell...Ettől függetlenül a buli nagyon jól sikerült, azt hiszem ezt az is mutatja hogy este fél tízkor értünk haza, két teljesen feldobódott aprósággal.Csak párszáz méterre lakunk A.-tól, de ha a hazaúton Barnus nem kérdezte meg vagy ötvenszer hogy: mikor megyünk legközelebb a Petikéékhez????, akkor egyszersem...Majd itthon folytatta tovább, még fél tizenegykor is azzal jött ki a szobájából hogy :holnap is megyünk ugye anya???

A végére már egy kicsit belesajdult a szívem,bevallom.Tudom nem szabad panaszkodnom hiszen van tető a fejünk felett(bár a lakásunk nagyrészt még a bank tulajdona), van mit ennünk, Péternek van hol dolgoznia.Mégis,amikor látom hogy mennyire hiányzik nekik egy kis udvar, ahol szaladgálhatnak,játszhatnak kedvükre,hát ez bizony elég rossz érzés tud lenni.Belesajdul a szívem mert fogalmam sincs mikor tudjuk ezt megadni nekik.

Így hát amikor csak tudunk megyünk le anyumékhoz,ott szabadon ténykedhetnek és nekem sem kell attól tartanom hogy bármi bajuk esik.Ma is voltunk lenn,volt fürdés is,de a legnagyobb élmény mégis az volt hogy életükben először beültek egy igazi kombájnba a papi mellé,repcét aratni.Utána olyan büszkén mesélték az élményeiket a maminak hogy öröm volt hallgatni.:)

A kicsiny udvarról szőtt álmaimat azért nem adom fel.A héten elkezdek lottózni. :)

A tökéletes ajándék

Pár doboz sör, fehér papír, piros alkoholos filc, egy darabka kétoldalas ragasztó, tíz perc szabadidő.Ennyi.:)

Apa ennyi mondott mikor meglátta:TÖKÉLETES!!!Bár kicsivel később már sérelmezte hogy nem "édes drága apucikának " feliratot kapott :D A kis telhetetlen :)

Szégyen...

de elfelejtettem hogy holnap lesz Apa névnapja :( Az imént viszont előkapartam a határidőnaplómat hogy beírogassam a következő hetek programjait és a holnapi napnál ott virított a név, ami oly kedves számomra.Ráadásul ötletem sincs...vagyis van,de az ilyen rövid idő alatt nem kivitelezhető :( Áááááááááááá.

Most mondhatnám hogy "legalább visszakapja", hiszen Ő volt az aki tavaly a nagy esküvői forgatagban elfelejtette a harmincadik szülinapomat,ezzel beletaszítva engem egy napokig tartó sértődött és makacs hallgatásba ami azért a nászutunkon végül sikeresen megtört.De nem mondom.Az ajándékozás számomra mindig nagyobb öröm mint ajándékot kapni.Ha az ember szívből,szeretetből ad ajándékot akkor nem kér viszonzást.

Apának amúgy borzasztóan nehéz ajándékot venni.Mindene megvan :) Közben azért jár ám az agyam,már ki is találtam valamit aminek tuti örülni fog :) Na jó, nem tuti. Csak remélem.

Hazafelé

Ma életem párjával és a gyerkőcökkel az Őrségi Vásárban jártunk,erről írok is majd részletesen,de most inkább egy nagy-nagy felfedezésemet osztanám meg veletek:) Már hazafelé tartottunk amikor figyelmes lettem egy meglehetősen új létesítményre,a neve Csodaszarvas Tájpark.Nosza,alighogy hazaértem és gép elé kerültem,máris rákerestem a gugli segítségével és egy igényesen megszerkesztett, gyönyörű weboldalra találtam,ilyen varázslatos nevű helyekkel mint a Bóbiták kertje,Angyalliget,Csillagösvény.Ugye milyen csuda szépen hangzanak? Egy szó mint száz,szuper programnak ígérkezik,fel is írtam a kis "listámra",remélem idén nyáron eljutunk még ide is.Ha pedig mégsem,akkor majd megyünk jövőre.

Indulnék,indulnék..

Boti áll a szobaajtóban,lábán fordítva a bátyja szandálja.
-Ana,én megyek a játszótérre!Ti is lejöttök velem???

És csak áll és néz és a szemében mérhetetlen komolyság.Mert ilyen egyszerű az élet kétésfélévesen.

Van az úgy...

hogy egy viszonylag pocsék kinézetű nap után,amikor folyamatosan csak panaszkodsz és mérgelődsz és kioktatsz-jelen esetben két iszonyatosan szófogadatlan fiúgyermeket-,na szóval van olyan hogy egy ilyen csudálatosan dühöngős nap után estére egyszer csak elsimul benned a méreg és nem marad más csak a felismerés hogy igen,erre vágytam mindig.Erre a zűrzavaros, kiabálós, néhaidegbeteg családi életre aminek a közepén ott állok én.Anyaként, társként, feleségként, szeretőként.És most hogy elhalkultak a csatakiáltások, abbamaradt a szokásos lécci rakjatok már rendet!!! monológ amit napjában kb egy tucatszor is megejtek, nem marad más érzés bennem csak a hála hogy ott lehetek ahol vagyok.A hála,hogy jól választottam, méltó apát találtam a gyerkőceimnek és méltó embert magamnak.Nekem ebből az élet már csak elvenni tud, adni nem.Illetve mégis...bizony, van valami amit megadhatna de nem vagyok telhetetlen.Reménykedni viszont lehet :)

Végre nyár!

Bizony, a sok eső és szél és hideg után végre tényleg beköszöntött a nyár és ennek köszönhetően olyan szuper és élményekben gazdag hétvégénk volt hogy szinte egy mini-nyaralásnak is beillett:)

Apa szombaton még túlórázott,így a Pálinkafesztiválra csak 3 óra után tudtunk elindulni.Hihetetlen jó szervezés, gyönyörű környezet,mosolygós emberek-ez várt minket.Engem meg még külön az a sok-sok rokon és ismerős akiket olyan jó volt látni.A gyerekeknek volt ugrálóvár,trambulin,lufihajtogató bohóc, fagyijegy, palacsinta, tálcán körbehordott sütemények, karonülő kosarakban kínált cukorkák, szóval minden mi szem-szájnak ingere.Élvezték is rendesen,alig tudtuk őket indulásra bírni.Végül aztán csak hazaértünk és egy gyors fürdetés és jóéjtpuszi után kettesben újra nekivágtunk az éjszakának míg a fiúkra a keresztanyjuk vigyázott.Apával végigtáncoltuk az egész Ocho Macho koncertet, persze csak kis szolidan,de a koncert így is fantasztikus volt,a fiúk igazi örömzenét játszottak,már keresem hogy hol-merre játszanak legközelebb.

A koncert után tűzzsonglőrök következtek és számomra eljött az est igazi fénypontja.Hosszú évek óta nem láttam G.-t aki a kollégiumban egy nagyon kedves ismerősöm volt...és csak bámultam a sötétben azt a kongázó alakot, közben hevesen vert a szívem és eszembejutott minden,minden...Csordultig teltem a régmúlt emlékeivel és közben azon tűnődtem oda merjek-e menni,meg fog-e ismerni engem ennyi idő után.Hát megismert.És én magamba ittam a látványát,a szavait hogy ismét legyen mire emlékeznem azokból az időkből amikor még felelőtlen voltam és szabad és kicsit őrült is.

Végül hajnali egykor értünk haza Apával de szívem szerint maradtam volna még :) Másnap elkocsikáztunk a Pápai Játékfesztiválra és játszottunk és nevettünk sokat , majd hétfőn ismét Pápára ruccantunk át, ezúttal fürödni indultunk.A srácok irtóra élvezték az idei év első pancsolását, úgy néz ki Botinak bizony semmiféle félelemérzete nincs, úgy ugrált bele a vízbe mintha mindennap ezt csinálná.Azért ez így már nagyon más mint amikor még kettesben voltunk Apával, most már minden róluk szól ha elmegyünk valahova és ez így is van rendjén.Ezért aztán meg is beszéltük hogy mindenképpen beiktatunk majd egy gyerekmentes strandolós napot is, TÖBBÓRÁS NAPOZÁSsal.

Kedden klubboztunk volna de ZS.-nak támadt egy szuper ötlete így a szokásos mondókázás-kreatívkodás helyett a helyi fürdőn találkoztunk és ismét egy jót fürödtünk.Mondom, tegnap estére teljesen nyaralás-fíllingem lett, így jól is jött hogy ma csak idebenn "hűsöltünk" és nem csináltunk semmi extrát.

És még annyi, de annyi szuper program vár ránk a nyáron hogy már talán 2 vagy 3 szabad hétvége maradt ahova nincs beírva semmi.Zajlik az élet és én szeretem:)JÓ NEKEM :))

Keszekusza

mostanában az életem.Valami feszeget belülről,talán túl sok a csalódás,túl sok a lemondás mostanában.A bizonytalanság megőrjít,az hogy fogalmam sincs mi vár ránk,merre tart az életünk.Annyira sok mindent szerettem volna már az életemben és olyan sokat meg is kaptam.És mégis...

Ugyanúgy tud fájni a csalódás az emberekben mint régen...az érzés,hogy csak kellettem valamire...hogy a barátság felszíne alatt nincs semmi csak egy üres buborék.

Ugyanúgy tud fájni minden hónapban hogy ismét hiába vágyakoztam...a szívem azt súgja,lesz még nekünk babánk,de az eszem egyre jobban elkeseredik...mi lesz velünk,lesz-e munkám,van-e hova visszatérnem...Közben persze úgy érzem hogy ez a két gyerkőc is meghaladja néha az erőmet,a türelmemet...Vajon nem akarok túl sokat a sorstól??

Soha nem a családi pótlék és az itthonlét öröme miatt akartam nagy családot, sőt.Öt éve vagyok itthon a fiúkkal és néha már hiányzik a munka,jó lenne emberek közé menni nap mint nap,érezni hogy megbecsülnek,hogy szükség van rám.Nemrégiben egy barátnőm azt kérdezte mit szeretnék csinálni ha nem vesznek vissza a munkahelyemre.Semmit,mondtam én,és tényleg így éreztem.Szerettem a munkámat, szerettem azt csinálni amihez értek,még ha nem is voltam megfizetve,sőt:) Mégis,jó érzés volt hogy olyan munkát végzek amire valóban szükség van,jó érzés volt hogy soha nem kellett még protekcióznom sehova hogy bekerüljek.Én ezt szeretném csinálni,semmi mást.

Ugyanakkor itt ez a két tünemény-okos kisfiú...és most,ahogy Palya Bea koncertjét hallgatom írás közben,elszégyellem magam amiért ennyire elégedetlen vagyok.Hiszen itt vannak nekem ők és itt van Ő is.

És vannak célok is,még ha aprócskák is,jóféle hétvégi programok,közös kirándulás kettesben Apával,egy kis itthoni munka hogy mégse érezzem olyan feleslegesnek magam.És igen,még mindig cél a nagycsaláddá válás is,a gépezet elindult,megtörtént az első segítségkérés, most pedig rettegve várom az eredményt,attól félve hogy azt mondják:nekem már soha nem lehet gyermekem.

Túl egy újabb megfázáson...

Már megint megkaptam hogy hanyagolom a blogot,és valamilyen szinten sajnos igaz is ez...a múlt hét elejére a fiúk mindketten jól megfáztak,köhögtek és egész nap fújták az orrukat.Persze Barnus  nem ment oviba és a nap végére jóól le is fárasztottak, így esténként inkább tévéztem vagy olvasgattam egy kicsit.
Azért annyi haszna volt a megfázásnak hogy Boti végre megtanulta rendesen kifújni az orrát,így már egyedül eszik-iszik,gyönyörűen beszél-énekel-szaval,tehát lassan mehet is az oviba,már csak a szobatisztasággal állunk hadilábon.Persze ez kimerül annyiban hogy :Boti!Mért nem szóltál hogy kaki van???Mire Ő:Most szólok Anaaa!Kaki van!!!:)
De nem is sürgetem,hiszem hogy ennek is megvan a természetes rendje,ha már megérett rá a kis idegrendszere magától is érdekelni fogja a bilibe pisilés.Úgy érzem már az is hatalmas fejlődés hogy bevallja ha bekakilt hiszen eddig mindig határozottan ismételgette a nem szócskát ha valaki a pelustartalom után érdeklődött....szóval szép lassan,de azért haladunk:)

Egyre jobb testvérek ők ketten és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.Persze egyre többször vannak köztük civakodások és viták is,sőt már a tesósbunyó is kezdetét vette de este egyikük sem fekszik le puszi és ölelés nélkül...nézem őket ahogy ölelik egymást és reménykedem hogy ez mindig így fog majd maradni,szeretném ha mindig számíthatnának egymásra,ha törődnének egymással akkor is ha mi már nem leszünk nekik.Nálunk természetes az hogy apa és anya megölelik egymást, természetes az odabújás, a puszi, a gyengédség.Remélem továbbviszik majd ezt is és ezáltal épp olyan boldog családi életük lesz mint amilyen nekünk adatott meg...

A hétvégéink továbbra is meglehetősen zsúfoltak,a Jeliben tett kirándulásunk nagyon-nagyon jól sikerült,viszont a gyereknapi programmal jól melléfogtam :) Alma koncerten még soha nem jártak a fiúk így esett a választásom a Veszprémi Állatkert gyermeknapi programjára.(Őszintén szólva én nem rajongok a fiúkért és nem szívesen adtam volna ki pénzt erre a célra,de gondoltam most két legyet ütünk egy csapásra.)Aha.Ám nem csak én gondoltam így hanem még kb 5000 ember akik aztán mind oda is értek szépen ...Így negyven percet vártunk a bejutásra,majd a még mindig optimista hozzáállásom-nyugi,benn majd eloszlik a tömeg!-egy csapásra szerte is foszlott ahogy megláttam a benti emberáradatot.A gyerekeket mondjuk ez egy cseppet sem frusztrálta,engem viszont annál inkább...na jó,gondoltam,majd az Alma koncert!!! 10 percig bírtuk.A fiúkat abszolút nem kötötte le (pedig már Boti is simán végigül egy egyórás koncertet!) engem pedig iszonyatosan irritált az énekes fülbemászó hangja a számok közti poénkodásnak szánt összekötő szövegnél.El is menekültünk hamar,majd végképp besokalltam a tolakodó, lökdösődő FELNŐTTEKtől,beültünk a kocsiba és hazamentünk anyumékhoz.Ott előkerültek a focilabdák,a játék fűnyírók és a kismotorok és végre élvezhető lett a napunk további része:) Én pedig levontam a tanulságot és eldöntöttem,jövőre nem  megyünk semmi extra helyre,egyszerűen csak jól fogjuk magunkat érezni és kész.

Botiszösszenetek

Még mindig sokat énekel és sokmindent át is költ:)

-egy,két,egy,két,HORGÁSZNAK a lepkék...

Képet mutat.Ez mi?Egy rák.Rák,rák,telizsák...:D Imádom:)

Gesztenyetorta és egy szuper langalló recept

Tudom tudom már rég jelentkeztem,de kárpótlásul két receptet is hoztam, az egyik a múltkor beígért gesztenyetorta, a másik pedig egy nagyon-nagyon finom kemencés lángos recept-persze kemencénk nincs, úgyhogy ezúttal sütőben sült lángos lett a neve:)

Gesztenyetorta anyukám receptje alapján:

Tészta hozzávalói:
6 db tojás
36 dkg cukor
28 dkg liszt
7 kanál hideg víz
1/2 tasak sütőpor

Először a tojásfehérjéket verjük fel, majd hozzáadjuk szép sorban a cukrot, a tojások sárgáját, a vizet, majd utoljára a sütőporral elkevert lisztet.Ha kakaós tésztát szeretnénk, a lisztből elveszünk két evőkanálnyit és kakaóporral helyettesítjük.Az én tortám ilyen lett.

Krém:4 dl tejben 3 evőkanál cukorral felfőzünk egy vaníliapudingot, majd ha kihűlt, fél liter kemény habbá vert Hulalához keverjük.Lereszelünk egy 250 grammos gesztenyemasszát és végül azt is a pudingos habhoz keverjük.Ennyi.Megtöltjük vele a kihűlt tortalapokat majd ízlés szerint díszítjük.No ez nekem nem ment valami fényesen és a tésztám sem lett olyan tökéletes mint anyumé, de a torta még így is osztatlan sikert aratott-Apa ráadásul imádja a gesztenyés sütiket, úgyhogy ezentúl gyakran fogom elkészíteni, akár simán tepsiben sütve, szelet süteményként is.

Hát igen, már a krém egyenletes elkenése is okozott némi gondot :D De azért első próbálkozásnak jó lett :)


Langalló recept:

Ezt a receptet a Nők Lapja Konyha egyik számában találtam de a neten hiába kerestem, sehol nem leltem rá.Így hát bemásolom ide, hátha valakinek jól jön.

Hozzávalók:
50 dkg liszt+ a lisztezéshez
1 ek só, frissen őrölt bors
1 csomag szárított élesztő(7 g)
1 tk cukor
3 dl langyos víz
3 ek olívaolaj

Az élesztőhöz adjuk a cukrot, a langyos vizet, simára keverjük.Hozzáöntjük az olajat is, majd robotgéppel lassú fokozaton kanalanként hozzáadagoljuk a lisztet.Kidagasztjuk, majd letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük.

A feltéthez:
1 nagy doboz tejföl
2 gerezd fokhagyma
2 nagyobb fej lilahagyma
20 dkg bacon
10 dkg sajt,ízlés szerint

A megkelt tésztát kinyújtjuk,megkenjük a zúzott fokhagymával elkevert tejföllel majd ráhalmozzuk a többi finomságot is, a végén reszelt sajttal megszórjuk.Forró sütőben kb 20 perc alatt kész van.

Nekem ebből a mennyiségből egy egész gáztepsi langallóm lett, finom, puha tésztával, rápirult sajttal....isteni volt, mindenki elismerően sóhajtozott falatozás közben...és persze mindenki receptet lobogtatva távozott.:)


Készítettem már langallót több recept alapján is de nálam most egyértelműen ez a favorit, ez a recept úgy tökéletes ahogy van, semmit nem kellett változtatnom rajta.

Párszavas

Rettenetesen rossz a netem,egy-egy oldalt hosszú percek alatt tölt be és nem enged képet feltenni sem :( Elvileg holnap estétől jobb lesz így majd akkor jövök a gesztenyetorta receptjével,mert végül elkészült és irtó finom is lett-na jó,szépnek azért nem volt mondható:)

Így most visszavonulok Apázni:)

...és ismét hétvége közeleg...

Mondom én,mifelénk rohannak a napok.Olyan eseménydús hetünk volt hogy csak kapkodtam a fejem,de jó ez így.Mostanában kicsit hanyagolom a blogot, és magát az internetet is, próbálok inkább a személyes kapcsolatokra fókuszálni , barátnőkkel találkozni, beszélgetni, örülni mások társaságának,próbálom jobban értékelni azt amim van.Aztán ott volt a Kedves szülinapja,Botond névnapja és a hétvégén Dédi szülinapját ünnepeljük-igaz Ő még nem tud róla:) Szerettem volna meglepni a Dédit egy kis meglepetésbulival de sajnos ez nem jött össze,így mi leszünk a meglepetés egy általam készített torta társaságában:) Na ez jóóó nagyképűen hangzott, bevallom eddig jóformán csak gyümölcstortákat készítettem, igaz egyszer bevállaltam két túrótortát is de az feledhetőre sikerült, csakúgy mint Botond idei vakondtúrás-tortája.Na de most!!!Úgy döntöttem megpróbálkozom anyum gesztenyetortájával ami Barnus szülinapján olyan nagy sikert aratott....aztán ki tudja mi lesz a vége, hála égnek a cukrászdák vasárnap is nyitva vannak:)

Szóval vasárnap tortasütési kísérlet és köszöntés lesz,holnap pedig a Jeli-arborétumot látogatjuk meg, már nagyon várom azt a tiszta, nyugodt levegőt...remélem a fiúk is élvezni fogják.De ne szaladjunk ennyire előre, ígértem hogy mutatok képeket az elkészült sk ajándékokról:)

Apát végül egy epres gyümölcstortával leptem meg,lévén hogy az a kedvence.(Tudom tudom,  irtó szerencsés vagyok :D ) Aztán kapott még mellé fényképes pólót amit szintén én készítettem, személyre szóló kuponfüzetet és a kedvenc együttese legújabb albumát.Összesen kb 1000 ft-ot költöttem el az egészre, igazából csak a gyümölcsért, a vasalható fóliáért és a nyomtatásért kellett fizetnem, minden más megtalálható volt itthon.(A pólót ajándékba kaptam a kedvenc gyógytornászunktól :))Tudom ez nem túl nagy összeg, de így, hogy én csak a gyes és a családi pótlék összegével járulok hozzá a családi kasszához, nem láttam értelmét annak hogy a saját fizetéséből ajándékot vegyek neki-ráadásul ezeknek sokkal jobban is örült.A kuponfüzetet elfelejtettem még fotózni de a póló ilyen lett:

Azt még nem tudom a mosást mennyire fogja bírni, bízom benne hogy jól,főleg hogy más a fiúknak is beszereztem egy-egy fehér pólót amin kiélhetem a bennem szunnyadó vasalásmániát:)

Botond ajándékának elkészítése bizony jóval tovább tartott mint Apáé, de egy cseppet sem bántam...még ma is azon vitáztak ki üljön bele először, közben a kis kémény tönkre is ment,nem bírta a strapát:D Így még a pici is bele tud mászni egyedül, ez nekem irtóra praktikus mert nem kell rohangálnom amikor beleülni támad kedve.A Thomast egyébként Évinél láttam meg, ott is szerettem bele.Most szívhatom a fogam mert Barnus is ilyenért könyörög névnapjára, én viszont  kiskonyhát szeretnék neki...olyan anyagból készült összehajtogathatós, asztalratehetős fajtát ami nem foglal nagy helyet.Mert ez a legnagyobb és igazából egyetlen gondom ezzel a lakással, a helyhiány...(Már most elterveztem, ha valaki megkérdezni mit vegyen a fiúknak karácsonyra akkor azt fogom mondani: mindegy, csak KICSI legyen!:))

Visszatérve a Thomasra,következzen egy kép róla és az ünnepeltről:

És még egy....:

...mert ketten is beleférnek:)

Ha a vasárnapi torta jól sikerül akkor jövő héten egy recepttel is jövök!:)