Gyerekségek

Tegnap megint könyvtárban jártunk a fiúkkal.Akár szuper kis délutáni program is lehetett volna de Barnus most ott is hozta az e heti formáját így miután villámgyorsan kiválogattam pár (na jó tizenkettő...:)) könyvet, összepakoltam a motyónkat,beígértem pár kisebb testi fenyítést majd lóhalálában távoztunk.Ezután a fiúk még nekiálltak focizni egy ismeretlen kisfiúval a kultúrház előtti téren majd Botival játszótereztünk is így végül késő délután értünk haza.

Akkor aztán nekiálltam kipakolni a hátizsákot,egyenként a kezembe vettem mindegyik könyvet,végigsimogattam őket,beléjük lapoztam és megígértem nekik hogy nagyon fogok vigyázni rájuk:) Amikor kutyafuttában válogattam a könyveket, véletlenül akadt a kezembe ez a könyv.Na,gondoltam,Ranschburg Jenő gyermektisztelő és szerető szemléletét imádom-a verseket nemkülönben,ergo ez a könyv csak jó lehet.

De nem jó.Sokkal de sokkal több annál.Emlékeket felidéző,szívet kicsit összetörő,
tükröt tartó versek ezek,amik olvastán elkezdtem vágyni arra a soha nem volt apára aki azóta is hiányzik.

Dr. Ranschburg Jenő: Mágia.

Emlékszem rá, egyszer megvert apu.
Mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon.
Mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra.
S titkos jelt a körökre.
Ne verjen meg többé soha.
És tűnjön el örökre.
Most nincs velünk. Elment.
Nagyon sok napja már.
S az oviban utálom azt, akit.
Este az apja vár.
Anyu azt mondja itt hagyott.
De eljön, majd ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet.
Hisz én tüntettem el.

Talán ez..Ez fájt a legjobban,ennél kezdtek el potyogni a könnyeim.És ma mint egy villanás,eszembe jutott mit írtam annó,tizennyolc éves kislányként a tablóképemre amit aztán apámnak adtam.

Annak az apának aki lehettél volna.

Mint az éhező egy falat kenyeret...

úgy várom én is a holnap estét...Apával moziba megyünk és én le sem merem írni ez mit jelent:kétésfél óra gyerekmentesség!!!!

Bevallom a héten nagyon besokalltam.Boti gyönyörűen elvan délelőttönként,jól megvagyunk kettecskén:) De amit hazaérkezik Barnus, kezdődik a harc-közte és köztem.Dacos, hisztis, akaratos, kezelhetetlen.Én pedig tehetetlen vagyok és irtóra szégyellem magam ezért.Ma persze kiderült a kiváltó ok:jelen esetben az hogy egész héten nem aludt ebéd után az oviban.Pedig neki még annyira kell az a másfél óra szundikálás...ha kimarad hamar túlpörög és olyankor iszonyú nehéz vele bánni,nekem nem is sikerül...Kiborít az hogy ennyire ki tudok borulni tőle márpedig oltárira ki tudok :)

Ma hazahoztam ebéd után.Aludt,kicsit jobb is lett a helyzet de még nem az igazi.Azért  reménykedem hogy hamar visszakapom az én igazi kisfiamat.Addig pedig kitartok:)

Mostanában készültek....

origami papírvirág-ebből még sok fog készülni...

távcső a fiúknak-imádják:)

virág dekorgumiból

gyapjúfilc kulcstartók keresztlánykáimnak

sk autálya-a parkoló és a tavacska apa munkája:)

bogyóbabócás képpárosító gekkós kirakóval

A tojások még mindig készülnek:)

Beszámoló második nekifutásra

Van még pár percem az egyik kedvenc sorozatomig így folytatom gyorsan a szülinapi beszámolót:)

Szóval az előkészületekkel időre elkészültünk és épp hajat mostam mikor megérkeztek az első kis vendégek:) Aztán szép lassan potyadoztak és fél óra múlva már minden gyerekzsivajtól volt hangos.Az anyukákkal és persze Daniapuval együtt végül tizenheten lettünk-ami ha az 55 négyzetméteres kis lakásunkat nézzük nem is olyan rossz:) És ami a meglepő,hogy kényelmesen elfértünk,semmi baleset-szőnyegrekiöntés-összefejelés nem történt.

Barnus szuper ajándékokat kapott a kis vendégektől,Verdás társast(azóta csak azzal játszunk:)), könyveket, egy Rush Hour utánzatot ami ugyanolyan jó mint az eredeti,aranykezű barátnőm pedig egy gyönyörű Babócás grillázstortával lepte meg-szegény fiam el sem bírta,bizony van súlya!

Végül azonban a legnagyobb sikere Daniék egyik ajándékának lett,a szekrényre rakható kis kosárlabdapalánknak....az én labdamániás fiacskáim azóta is előszeretettel dobálják egész álló nap a kisebb-nagyobb labdákat,szóval ez az ajándék igazi telitalálat lett!(Halkan jegyzem meg hogy Apa is rajong érte, szerintem jobban örül neki mint a fiúk :D)


Miután kellően kihancúrozták-futkosták-ágyonugrálták magukat a srácok jöhetett a gyertyák meggyújtása...majd a torta kézzel történő majdnem széttrancsírozása amelyben mindegyik gyerkőc örömmel vett részt:)

Én pedig észrevettem mennyit változott az utóbbi pár hónapban az én elsőszülött kicsi fiam....eltűntek azok az édes,babaarcra még emlékeztető kis vonások az arcáról,megkomolyodott,igazi nagyfiú lett.Négyéves ....:)

A buli végére persze számos tapasztalattal lettem gazdagabb.A " sok jó ember kis helyen is elfér" mondás új értelmet kapott-és valóban így lett:) Rájöttem hogy a sokszor túúl keskenynek érzett franciaágyunk nem is olyan keskeny,hiszen nyolc gyerek simán elfért rajta...

A buli alatt fényképezni már egyáltalán nem maradt időm...nagyon jó volt hogy Daniapu végig fotózott és így végül meg lett örökítve ez a feledhetetlen nap.A tombolasorsolásnál pedig megállapítottam hogy a gyerekek fantasztikusak, képesek úgy örülni minden kis apróságnak mintha legalábbis valami méregdrága ajándékot kaptak volna.

Így zajlódott hát a mi kis bulink...nem volt flancos,sem divatos,sem sokbakerülő,de pont ettől lett JÓ.:)
Most pedig készülök a  szombati családi partyra..pffff....sebaj,a dekoráció már megvan.:)

A legszebb névnapi ajándék

Hát,tegnap nem sikerült folytatnom a szülinapi buli leírását:fél tízkor ruhástól ledőltem az ágyra és legközelebb csak tizenegy órakor eszméltem fel....akkor már csak ahhoz volt erőm hogy átvetkőzzek pizsire és ismét visszadőljek.:)

Ma mégsem a tegnapi bejegyzést folytatom,írok inkább magáról a főszereplőről.

Pontosan négy éve és egy napja történt hogy besokalltam a hónapok óta tartó kórházi fekvéstől és (noha még hátra volt három hét a kiírt időpontig) így szóltam a másik szobában fekvő leendő anyukákhoz:
-Csajok,holnap lesz a névnapom!Úgyhogy holnap megszülök!
Hát nem bánnám ha minden jóslatom így válna valóra:)) Mert másnap,dél után pár perccel megérkezett hozzánk Ő.Szerelmespárból pár óra leforgása alatt család lettünk.És az öröm,hogy ez a kicsi élet minket választott azóta is tart,minden nap hálát adok a sorsnak hogy ő a miénk.(még ha csak képletesen is)

Hosszú litániákat tudnék írni Róla de nem teszem.Aki ismeri az úgyis tudja milyen:gátlásos,érzékeny,csupaszív kisfiú-aki időnként irtó vadóc is tud lenni:) Enyhén szólva mániákus,ha reggel nem a megszokott poharát készítem oda a kakaójához képes irtózatos hisztit csapni-és ez csak egy példa volt...Az óvónői  szerint nagyon értelmes gyerkőc aki fél szemmel mindig a nagyobbak játékát lesi,majd ha összegyűjtötte a bátorságát szívesen be is áll közéjük:)Még mindig imád társasozni,memóriajátékozni,az öccsével autózni,legózni.A kézügyességét valószínűleg tőlem örökölte sajnos,de a hiányosságokat pótolja a lelkesedése amivel egy-egy feladatot próbál megoldani.Jó a labdaérzéke,imád focizni és focit nézni az apjával a tévében:) Sokszor marakodnak játékokon Botival de mostanában egyre többször veszem észre hogy néha játék közben egyszer csak odafut hozzá és egy puszit nyom az arcára-ilyenkor mindig ellágyul az anyai szívem...

Nagyon szereti a meséket,a verseket-legalább ebben rám ütött:) Mi pedig Őt szeretjük nagyon,szívünk minden szeretetével.

Ja és képtelenség mostanában egy normális fotót készíteni róla mert mindig grimaszol:)))

Szülinapi beszámoló

No hát akkor jöjjenek a szülinapi buli részletei:) Őszinte leszek,borzasztó könnyű dolgom volt,hiszen a kedvenc blogom írója nemrég írta le a kislánya szülinapját egy szuper kis bejegyzésben-így a meghívótól az ételeken át csak követnem kellett a járt utat:a siker garantált volt.
A szülinapi meghívókat Gyarmati Viktória oldalán találtam,egy nagyon kedves Pocimesés rajz formájában.Ezt csak nyomtatni kellett,majd egy kis szöveg mellékelésével betettem az Évi oldalán talált szuper(és szintén nyomtatható) összehajtogatható figurákba.Azért járt mellé egy kis csoki is:)

 

 

a személyre szabott kis meghívók...

A dekoráción megint csak nem kellett sokat gondolkodnom,amint megláttam Levendulalány szalvétás girlandját menten tudtam hogy ilyen nálunk is lesz.Persze ember tervez...Végigjártam az összes papír és kreatív boltot kicsiny városunkban valami vagány és irtó fiús szalvétára vadászva,sajnos nem sok sikerrel.Végül kikötöttem egy világítótornyosnál,gondoltam csak nem lesz olyan vészes.És nem is lett az,nekem borzasztóan tetszett-na és az ünnepeltnek is.A 20 db szalvétából 4 rövidebb kis girland jött ki,a mi nappalinkba pont elég is volt.
Az eddigi szülinapokon mindig készítettem színes papírból feliratot a bútorokra de a mostani dekorációhoz túl harsánynak éreztem.Ugyanakkor ambivalens érzések kerítettek hatalmukba:borzasztóan szerettem volna egy boldog szülinapos feliratot is:) Így hát a szalvétagirland mintájára készítettem egyet jó minőségű fehér papírból,ráírtam hogy boldog szülinapot és a nappali függönyének teljes szélességében kifeszítettem két kis facsipesz segítségével.Ezzel és pár színes lufival el is készült a végtelenül egyszerű és rettenetesen költségkímélő dekorációnk:) A gyerekeknek annyira tetszik hogy jövő hét végéig (akkor lesz a családi szülinap) nem is szedem le-így minden nap olyan mint egy ünnep.

szalvétagirland

Torta végül három is lett.Anyum epres-tejszínes és gesztenyés tortát készített,én pedig összedobtam gyorsan egy gyümölcstortát-nagyon ízlettek mindenkinek,anyum isteni finom tortákat tud sütni.A torták mellett készültek házi sajtos és sajtos-köménymagos ostyák,a mamám régesrégi ostyasütő vasával...egy élmény volt sütni:)
Megsütöttem Évi abbahagyhatatlan kekszét ( ez nálam már alap) és Csillus betekert virslis falatkáit is.A kelt tésztától egy kicsit féltem,hajlamos vagyok az utolsó percben elrontani a legegyszerűbbnek tűnő recepteket is-de ez a recept tényleg fantasztikus,a tészta állaga olyan volt mint az álom,élmény volt vele dolgozni.

Végül pedig készültek sült csirkecombok és fasírtgolyók majonézes salátával:)
A többivel majd holnap folytatom,várnak...

Egy boldog nap:)

Igen,ez volt a mai:)Ugyanis ma volt Barnus szülinapi bulija ami irtó jól sikerült.Holnap írok róla bővebben mert most leragad a szemem...holnap pedig úgyis apamentes napunk lesz,sajnos :(

Szóval majd holnap...jó éjt mindenkinek!:)

Hévízen jártunk

A hévízi wellnessnapokat a férjemtől kaptam karácsonyra-meglepetés volt ,amit ugyan sejtettem de azért borzasztóan örültem neki,sőt kellően meg is lepődtem:) Elképzeltem milyen jó lesz majd kettesben,szinte láttam magam előtt ahogy degeszre esszük magunkat a svédasztalos reggelivel,majd a szobában-szintén kettesben-ledolgozzuk a felhalmozott kalóriákat...ezután pedig fürdőköpenyben lecsattogunk a jakuzzihoz ahol órákig áztatjuk habtestünket,majd a szobában a közös zuhanyozás ismét kalóriaégetésbe torkollik....a vacsora után pedig alszunk és alszunk és alszunk és senki nem kiabál hogy szomjas és senki nem áll meg az ágy mellett hogy anya pisi lesz!!!És mindez, ismétlem,KETTESBEN.

Végül négyesben mentünk.Hogy miért az hosszú, a lényeg az hogy így alakult és ha már így alakult akkor megpróbáltuk ebből a helyzetből kihozni a maximumot.Így végül jól sikerült a kis kiruccanásunk,nagyokat sétáltunk,jártunk a Bivalyrezervátumban ami rettenetesen tetszett az egész családnak,az utolsó nap pedig Keszthely felé vettük az irányt,megnéztük a Vidor játékmúzeumot és sétáltunk a Balaton partján.

A kalóriákat nem sikerült felhalmozni-az én drága fiacskáim ugyanis percek alatt jóllaktak és ezután már csak az érdekelte őket hogyan tudnák minél hangosabban a tudtunkra-és a többi vendég tudtára-adni hogy ők mennyire nagyon unatkoznak:)Így hát általában menekülésszerűen távoztunk az ebédlőből-bár a kilóim számát tekintve ez lehet hogy nem is volt olyan nagy baj....
Aludni viszont kifejezetten jól aludtunk és sokat,szóval tényleg kipihenve jöttük haza.:)

Hazaúton mindkét kisfickó kidőlt,elfáradtak a "nagy" nyaralásban:)))Apa pedig pikírten megjegyezte:Ha hazaértünk légyszíves keress egy másik hétvégét ahova elmegyünk majd...KETTESBEN!!!!

Hát,rajtam nem múlik :)

Közeledik....

Barnus szülinapja,és én főként emiatt hanyagolom mostanában a blogírást.Reggelenként totál kómásan nézem a Minimaxot a két koránkelő pasim mellől,délelőtt rohangálok,alvásidőben készülnek a kis sajátkezű apróságok a szülinapi tombolasorsolásra...közben fejben írom a blogot,egy-egy különösen édes beszólásuk után mindig megfogadom hogy na ezt,ezt mindenképpen megírom ide hogy megmaradjon...aztán eljön az este és mindig nyer az a fránya ágy:)
Szóval a tombolatárgyak elkészültek,a dekoráció fejben kész és pár filctojás is díszeleg már a polcon.Persze vannak még elmaradások dehát imádok az utolsó percben kapkodni:)

Elmaradt a hévízi élménybeszámoló is úgyhogy gyorsan azt is pótolom.

Mesélős

Végre van egy kis időm így leírom gyorsan mi is történt az alatt a 2 hét alatt amíg jóformán netmentesítettem magam.Kezdődött az egész egy kis depivel amit gyorsan helyretettem az Alkonyat sorozat kiolvasásával...Volt olyan nap amikor éjjel fél kettőig olvastam,de jó volt!
Aztán jött az influenza...valamiért nagyon kegyes hozzánk a sors,meghallgatta a kérésemet hogy nem szeretném elkapni idén is a hasmenéses-hányós vírust.Ehelyett ránkküldte az influenzát.Péter elment csütörtökön kettőkor dolgozni,picit köhögött de más baja nem volt.Ötkor telefonált hogy mindjárt jön haza mert olyan rosszul van.Akkor már fájt a torka és rázta a hideg,lázas is volt.Másnap reggelre becsatlakoztunk mi is Barnussal...
Így szépen hármasban meglátogattuk a kedvenc főnökömet,aki az életkorától teljesen függetlenül az egyik legjobb orvos akit valaha is ismertem.Ezért mostanában a fiúkat is hozzá hordom ha alapos kivizsgálást és emberi bánásmódot szeretnék...Hamar kiderült hogy mi a bajunk így egy halom recepttel és pár jó tanáccsal felvértezve hazaindultunk...akkora már mindannyiunknak láza volt,estére pedig a legkisebb is beállt a sorba.

Innentől pedig összefolynak a napok,hosszú-hosszú napokon át lázas volt az egész család,volt hogy egész álló nap fel sem öltöztem.Amikor három nap múlva belenéztem a tükörbe hát magam is elszörnyedtem....amúgy sem vagyok egy szépség de akkor borzasztóan néztem ki...öt nap múlva végre összeszedtem magam annyira hogy hajat mossak,de a fejbőröm azóta sem jött rendbe.Ja és megtudtam milyen érzés csaknem sírni attól ha megfésülöm a hajam,a fejbőröm ugyanis annyira érzékeny lett ha lázas voltam hogy szabályosan FÁJT ha fésülködtem.Pár nap múlva pedig elért a szokásos fejfájás.Hát az volt a csúcspont.
Nem tudom a nagyszülők nélkül hogy boldogultunk volna,rengeteget segített az hogy jöttek játszani a gyerekekkel.Mert úgy tűnik ám hogy ez a fránya kórság csak minket,felnőtteket tud kiütni a megszokott kis életünkből,nekik bizony lázasan is memóriázni és zsetonozni és társasozni és kirakózni kell.
Az esti meseolvasás pedig olyan volt mint egy rossz kabaré,minden ötödik szó után zsepi után kiáltott valaki,aztán még valaki....Négy nap alatt 5 csomag zsebkendőt használtunk el,még szerencse hogy közel van a Spar:)

Barnus hét napig volt lázas.Csaknem egyfolytában.Szegényem ha már meglátott a kúppal a kezemben már üvöltött hogy ne bánts anyaaaa!Majd megszakadt a szívem a sírását hallva.Persze a picinél ugyanígy...
De végre kilábaltunk belőle,mind meggyógyultunk-most anyumék és az öcsém betegek:(

A hévízi úttal majd holnap folytatom mert hazaért az Apa:)

A nap bejelentése

Boti szájából hangzott el miután kiemeltem a fürdőkádból és rátettem a szekrényen várakozó törülközőjére.Így csaknem egy szemmagasságba kerültünk.Rámnézett és nagy komolyan azt mondta:
-Anyának nincsen kukacJA.

Majd 1 perc múlva belefúrta a szemét az enyémbe és rezignáltan közölte:
-Megnézem.Most.

Nos,nem nézte meg.De bevallom,teljesen elgyöngültem ettől a fantasztikus megfigyelőképességtől ami csak az igazán kicsi gyerekek sajátja...és olyan de olyan jó lehet mindent,de tényleg MINDENT kimondani,nem csak gondolni rá!Na tessék,irigykedem a saját fiamra....:)

Nőnapoztunk

Tegnap délután tudatosult bennem hogy ma Nőnap lesz...ezzel együtt bevillant hogy bizony egy ovis nagyfiúnak már "kötelességei" vannak, így nekiálltunk papírvirágokat készíteni.A wcpapírgurigák bevagdosása után átadtam a terepet Barnusnak és ő lelkesen festett több mint fél órán át :) Persze az eredmény nem lett tökéletes...Barnusos lett.Szeretnivaló.

Reggel persze azért még vettünk pár finom csokit is a virágok mellé...És miközben hazafelé baktattam a Picivel az oviból beugrott hogy hoppá...fél óra múlva gyógytornára megyünk.A gyógytornász pedig szintén nőnemű,emellett pedig tüneményes,imádjuk.Gyorsan neki is álltam még egy kis virágnak.Ez dekorgumiból készült,a szára pedig hurkapálca gyapjúfilccel körbetekerve.Szerintem aranyos lett,azt hiszem itthonra is készítek egy tavaszi kis csokrot majd.

Apa pedig meglepett a kedvenc virágommal (tulipán) és a kedvenc csokimmal (egészmogyorós Milka).Úgyhogy szép kis nap volt ez,még akkor is ha a fiúk túlságosan is érzik hogy jön a tavasz.:)

Visszatérés....

Hát,eltűntem egy "kis" időre :) Először sikeresen kiolvastam az egész Alkonyat-sorozatot kemény 9 nap alatt,majd támadt az influenza és ledöntötte a lábáról az egész családot...pokoli hét volt,nem kívánom senkinek.A hétvégét-hét elejét pedig Hévízen töltöttük,némileg megerősödve,nagyon jó hangulatban :) Írok majd részletesebben is mindenről de sajnos időm továbbra sincs túl sok,ami van az pedig a családé...Közeleg Barnus szülinapja,készítenem kellene már a meghívókat és a sajátkezű játékokat is illene  befejeznem...hát,lehet hogy ez sem ma lesz,de a tennivalók nem szaladnak el...
Az idő viszont elszalad,olyan gyorsan hogy észre sem vesszük.Így hát most,hogy hallom ahogy Botond mocorog, már megyek is...szeretem nézni az álmos-kipirult arcocskáját ébredéskor...engem ez tölt fel.:)