de elfelejtettem hogy holnap lesz Apa névnapja :( Az imént viszont előkapartam a határidőnaplómat hogy beírogassam a következő hetek programjait és a holnapi napnál ott virított a név, ami oly kedves számomra.Ráadásul ötletem sincs...vagyis van,de az ilyen rövid idő alatt nem kivitelezhető :( Áááááááááááá.
Most mondhatnám hogy "legalább visszakapja", hiszen Ő volt az aki tavaly a nagy esküvői forgatagban elfelejtette a harmincadik szülinapomat,ezzel beletaszítva engem egy napokig tartó sértődött és makacs hallgatásba ami azért a nászutunkon végül sikeresen megtört.De nem mondom.Az ajándékozás számomra mindig nagyobb öröm mint ajándékot kapni.Ha az ember szívből,szeretetből ad ajándékot akkor nem kér viszonzást.
Apának amúgy borzasztóan nehéz ajándékot venni.Mindene megvan :) Közben azért jár ám az agyam,már ki is találtam valamit aminek tuti örülni fog :) Na jó, nem tuti. Csak remélem.
2012. június 28., csütörtök
2012. június 24., vasárnap
Hazafelé
Ma életem párjával és a gyerkőcökkel az Őrségi Vásárban jártunk,erről írok is majd részletesen,de most inkább egy nagy-nagy felfedezésemet osztanám meg veletek:) Már hazafelé tartottunk amikor figyelmes lettem egy meglehetősen új létesítményre,a neve Csodaszarvas Tájpark.Nosza,alighogy hazaértem és gép elé kerültem,máris rákerestem a gugli segítségével és egy igényesen megszerkesztett, gyönyörű weboldalra találtam,ilyen varázslatos nevű helyekkel mint a Bóbiták kertje,Angyalliget,Csillagösvény.Ugye milyen csuda szépen hangzanak? Egy szó mint száz,szuper programnak ígérkezik,fel is írtam a kis "listámra",remélem idén nyáron eljutunk még ide is.Ha pedig mégsem,akkor majd megyünk jövőre.
2012. június 22., péntek
Indulnék,indulnék..
Boti áll a szobaajtóban,lábán fordítva a bátyja szandálja.
-Ana,én megyek a játszótérre!Ti is lejöttök velem???
És csak áll és néz és a szemében mérhetetlen komolyság.Mert ilyen egyszerű az élet kétésfélévesen.
-Ana,én megyek a játszótérre!Ti is lejöttök velem???
És csak áll és néz és a szemében mérhetetlen komolyság.Mert ilyen egyszerű az élet kétésfélévesen.
Van az úgy...
hogy egy viszonylag pocsék kinézetű nap után,amikor folyamatosan csak panaszkodsz és mérgelődsz és kioktatsz-jelen esetben két iszonyatosan szófogadatlan fiúgyermeket-,na szóval van olyan hogy egy ilyen csudálatosan dühöngős nap után estére egyszer csak elsimul benned a méreg és nem marad más csak a felismerés hogy igen,erre vágytam mindig.Erre a zűrzavaros, kiabálós, néhaidegbeteg családi életre aminek a közepén ott állok én.Anyaként, társként, feleségként, szeretőként.És most hogy elhalkultak a csatakiáltások, abbamaradt a szokásos lécci rakjatok már rendet!!! monológ amit napjában kb egy tucatszor is megejtek, nem marad más érzés bennem csak a hála hogy ott lehetek ahol vagyok.A hála,hogy jól választottam, méltó apát találtam a gyerkőceimnek és méltó embert magamnak.Nekem ebből az élet már csak elvenni tud, adni nem.Illetve mégis...bizony, van valami amit megadhatna de nem vagyok telhetetlen.Reménykedni viszont lehet :)
2012. június 20., szerda
Végre nyár!
Bizony, a sok eső és szél és hideg után végre tényleg beköszöntött a nyár és ennek köszönhetően olyan szuper és élményekben gazdag hétvégénk volt hogy szinte egy mini-nyaralásnak is beillett:)
Apa szombaton még túlórázott,így a Pálinkafesztiválra csak 3 óra után tudtunk elindulni.Hihetetlen jó szervezés, gyönyörű környezet,mosolygós emberek-ez várt minket.Engem meg még külön az a sok-sok rokon és ismerős akiket olyan jó volt látni.A gyerekeknek volt ugrálóvár,trambulin,lufihajtogató bohóc, fagyijegy, palacsinta, tálcán körbehordott sütemények, karonülő kosarakban kínált cukorkák, szóval minden mi szem-szájnak ingere.Élvezték is rendesen,alig tudtuk őket indulásra bírni.Végül aztán csak hazaértünk és egy gyors fürdetés és jóéjtpuszi után kettesben újra nekivágtunk az éjszakának míg a fiúkra a keresztanyjuk vigyázott.Apával végigtáncoltuk az egész Ocho Macho koncertet, persze csak kis szolidan,de a koncert így is fantasztikus volt,a fiúk igazi örömzenét játszottak,már keresem hogy hol-merre játszanak legközelebb.
A koncert után tűzzsonglőrök következtek és számomra eljött az est igazi fénypontja.Hosszú évek óta nem láttam G.-t aki a kollégiumban egy nagyon kedves ismerősöm volt...és csak bámultam a sötétben azt a kongázó alakot, közben hevesen vert a szívem és eszembejutott minden,minden...Csordultig teltem a régmúlt emlékeivel és közben azon tűnődtem oda merjek-e menni,meg fog-e ismerni engem ennyi idő után.Hát megismert.És én magamba ittam a látványát,a szavait hogy ismét legyen mire emlékeznem azokból az időkből amikor még felelőtlen voltam és szabad és kicsit őrült is.
Végül hajnali egykor értünk haza Apával de szívem szerint maradtam volna még :) Másnap elkocsikáztunk a Pápai Játékfesztiválra és játszottunk és nevettünk sokat , majd hétfőn ismét Pápára ruccantunk át, ezúttal fürödni indultunk.A srácok irtóra élvezték az idei év első pancsolását, úgy néz ki Botinak bizony semmiféle félelemérzete nincs, úgy ugrált bele a vízbe mintha mindennap ezt csinálná.Azért ez így már nagyon más mint amikor még kettesben voltunk Apával, most már minden róluk szól ha elmegyünk valahova és ez így is van rendjén.Ezért aztán meg is beszéltük hogy mindenképpen beiktatunk majd egy gyerekmentes strandolós napot is, TÖBBÓRÁS NAPOZÁSsal.
Kedden klubboztunk volna de ZS.-nak támadt egy szuper ötlete így a szokásos mondókázás-kreatívkodás helyett a helyi fürdőn találkoztunk és ismét egy jót fürödtünk.Mondom, tegnap estére teljesen nyaralás-fíllingem lett, így jól is jött hogy ma csak idebenn "hűsöltünk" és nem csináltunk semmi extrát.
És még annyi, de annyi szuper program vár ránk a nyáron hogy már talán 2 vagy 3 szabad hétvége maradt ahova nincs beírva semmi.Zajlik az élet és én szeretem:)JÓ NEKEM :))
Apa szombaton még túlórázott,így a Pálinkafesztiválra csak 3 óra után tudtunk elindulni.Hihetetlen jó szervezés, gyönyörű környezet,mosolygós emberek-ez várt minket.Engem meg még külön az a sok-sok rokon és ismerős akiket olyan jó volt látni.A gyerekeknek volt ugrálóvár,trambulin,lufihajtogató bohóc, fagyijegy, palacsinta, tálcán körbehordott sütemények, karonülő kosarakban kínált cukorkák, szóval minden mi szem-szájnak ingere.Élvezték is rendesen,alig tudtuk őket indulásra bírni.Végül aztán csak hazaértünk és egy gyors fürdetés és jóéjtpuszi után kettesben újra nekivágtunk az éjszakának míg a fiúkra a keresztanyjuk vigyázott.Apával végigtáncoltuk az egész Ocho Macho koncertet, persze csak kis szolidan,de a koncert így is fantasztikus volt,a fiúk igazi örömzenét játszottak,már keresem hogy hol-merre játszanak legközelebb.
A koncert után tűzzsonglőrök következtek és számomra eljött az est igazi fénypontja.Hosszú évek óta nem láttam G.-t aki a kollégiumban egy nagyon kedves ismerősöm volt...és csak bámultam a sötétben azt a kongázó alakot, közben hevesen vert a szívem és eszembejutott minden,minden...Csordultig teltem a régmúlt emlékeivel és közben azon tűnődtem oda merjek-e menni,meg fog-e ismerni engem ennyi idő után.Hát megismert.És én magamba ittam a látványát,a szavait hogy ismét legyen mire emlékeznem azokból az időkből amikor még felelőtlen voltam és szabad és kicsit őrült is.
Végül hajnali egykor értünk haza Apával de szívem szerint maradtam volna még :) Másnap elkocsikáztunk a Pápai Játékfesztiválra és játszottunk és nevettünk sokat , majd hétfőn ismét Pápára ruccantunk át, ezúttal fürödni indultunk.A srácok irtóra élvezték az idei év első pancsolását, úgy néz ki Botinak bizony semmiféle félelemérzete nincs, úgy ugrált bele a vízbe mintha mindennap ezt csinálná.Azért ez így már nagyon más mint amikor még kettesben voltunk Apával, most már minden róluk szól ha elmegyünk valahova és ez így is van rendjén.Ezért aztán meg is beszéltük hogy mindenképpen beiktatunk majd egy gyerekmentes strandolós napot is, TÖBBÓRÁS NAPOZÁSsal.
Kedden klubboztunk volna de ZS.-nak támadt egy szuper ötlete így a szokásos mondókázás-kreatívkodás helyett a helyi fürdőn találkoztunk és ismét egy jót fürödtünk.Mondom, tegnap estére teljesen nyaralás-fíllingem lett, így jól is jött hogy ma csak idebenn "hűsöltünk" és nem csináltunk semmi extrát.
És még annyi, de annyi szuper program vár ránk a nyáron hogy már talán 2 vagy 3 szabad hétvége maradt ahova nincs beírva semmi.Zajlik az élet és én szeretem:)JÓ NEKEM :))
2012. június 14., csütörtök
Keszekusza
mostanában az életem.Valami feszeget belülről,talán túl sok a csalódás,túl sok a lemondás mostanában.A bizonytalanság megőrjít,az hogy fogalmam sincs mi vár ránk,merre tart az életünk.Annyira sok mindent szerettem volna már az életemben és olyan sokat meg is kaptam.És mégis...
Ugyanúgy tud fájni a csalódás az emberekben mint régen...az érzés,hogy csak kellettem valamire...hogy a barátság felszíne alatt nincs semmi csak egy üres buborék.
Ugyanúgy tud fájni minden hónapban hogy ismét hiába vágyakoztam...a szívem azt súgja,lesz még nekünk babánk,de az eszem egyre jobban elkeseredik...mi lesz velünk,lesz-e munkám,van-e hova visszatérnem...Közben persze úgy érzem hogy ez a két gyerkőc is meghaladja néha az erőmet,a türelmemet...Vajon nem akarok túl sokat a sorstól??
Soha nem a családi pótlék és az itthonlét öröme miatt akartam nagy családot, sőt.Öt éve vagyok itthon a fiúkkal és néha már hiányzik a munka,jó lenne emberek közé menni nap mint nap,érezni hogy megbecsülnek,hogy szükség van rám.Nemrégiben egy barátnőm azt kérdezte mit szeretnék csinálni ha nem vesznek vissza a munkahelyemre.Semmit,mondtam én,és tényleg így éreztem.Szerettem a munkámat, szerettem azt csinálni amihez értek,még ha nem is voltam megfizetve,sőt:) Mégis,jó érzés volt hogy olyan munkát végzek amire valóban szükség van,jó érzés volt hogy soha nem kellett még protekcióznom sehova hogy bekerüljek.Én ezt szeretném csinálni,semmi mást.
Ugyanakkor itt ez a két tünemény-okos kisfiú...és most,ahogy Palya Bea koncertjét hallgatom írás közben,elszégyellem magam amiért ennyire elégedetlen vagyok.Hiszen itt vannak nekem ők és itt van Ő is.
És vannak célok is,még ha aprócskák is,jóféle hétvégi programok,közös kirándulás kettesben Apával,egy kis itthoni munka hogy mégse érezzem olyan feleslegesnek magam.És igen,még mindig cél a nagycsaláddá válás is,a gépezet elindult,megtörtént az első segítségkérés, most pedig rettegve várom az eredményt,attól félve hogy azt mondják:nekem már soha nem lehet gyermekem.
Ugyanúgy tud fájni a csalódás az emberekben mint régen...az érzés,hogy csak kellettem valamire...hogy a barátság felszíne alatt nincs semmi csak egy üres buborék.
Ugyanúgy tud fájni minden hónapban hogy ismét hiába vágyakoztam...a szívem azt súgja,lesz még nekünk babánk,de az eszem egyre jobban elkeseredik...mi lesz velünk,lesz-e munkám,van-e hova visszatérnem...Közben persze úgy érzem hogy ez a két gyerkőc is meghaladja néha az erőmet,a türelmemet...Vajon nem akarok túl sokat a sorstól??
Soha nem a családi pótlék és az itthonlét öröme miatt akartam nagy családot, sőt.Öt éve vagyok itthon a fiúkkal és néha már hiányzik a munka,jó lenne emberek közé menni nap mint nap,érezni hogy megbecsülnek,hogy szükség van rám.Nemrégiben egy barátnőm azt kérdezte mit szeretnék csinálni ha nem vesznek vissza a munkahelyemre.Semmit,mondtam én,és tényleg így éreztem.Szerettem a munkámat, szerettem azt csinálni amihez értek,még ha nem is voltam megfizetve,sőt:) Mégis,jó érzés volt hogy olyan munkát végzek amire valóban szükség van,jó érzés volt hogy soha nem kellett még protekcióznom sehova hogy bekerüljek.Én ezt szeretném csinálni,semmi mást.
Ugyanakkor itt ez a két tünemény-okos kisfiú...és most,ahogy Palya Bea koncertjét hallgatom írás közben,elszégyellem magam amiért ennyire elégedetlen vagyok.Hiszen itt vannak nekem ők és itt van Ő is.
És vannak célok is,még ha aprócskák is,jóféle hétvégi programok,közös kirándulás kettesben Apával,egy kis itthoni munka hogy mégse érezzem olyan feleslegesnek magam.És igen,még mindig cél a nagycsaláddá válás is,a gépezet elindult,megtörtént az első segítségkérés, most pedig rettegve várom az eredményt,attól félve hogy azt mondják:nekem már soha nem lehet gyermekem.
2012. június 6., szerda
Túl egy újabb megfázáson...
Már megint megkaptam hogy hanyagolom a blogot,és valamilyen szinten sajnos igaz is ez...a múlt hét elejére a fiúk mindketten jól megfáztak,köhögtek és egész nap fújták az orrukat.Persze Barnus nem ment oviba és a nap végére jóól le is fárasztottak, így esténként inkább tévéztem vagy olvasgattam egy kicsit.
Azért annyi haszna volt a megfázásnak hogy Boti végre megtanulta rendesen kifújni az orrát,így már egyedül eszik-iszik,gyönyörűen beszél-énekel-szaval,tehát lassan mehet is az oviba,már csak a szobatisztasággal állunk hadilábon.Persze ez kimerül annyiban hogy :Boti!Mért nem szóltál hogy kaki van???Mire Ő:Most szólok Anaaa!Kaki van!!!:)
De nem is sürgetem,hiszem hogy ennek is megvan a természetes rendje,ha már megérett rá a kis idegrendszere magától is érdekelni fogja a bilibe pisilés.Úgy érzem már az is hatalmas fejlődés hogy bevallja ha bekakilt hiszen eddig mindig határozottan ismételgette a nem szócskát ha valaki a pelustartalom után érdeklődött....szóval szép lassan,de azért haladunk:)
Egyre jobb testvérek ők ketten és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.Persze egyre többször vannak köztük civakodások és viták is,sőt már a tesósbunyó is kezdetét vette de este egyikük sem fekszik le puszi és ölelés nélkül...nézem őket ahogy ölelik egymást és reménykedem hogy ez mindig így fog majd maradni,szeretném ha mindig számíthatnának egymásra,ha törődnének egymással akkor is ha mi már nem leszünk nekik.Nálunk természetes az hogy apa és anya megölelik egymást, természetes az odabújás, a puszi, a gyengédség.Remélem továbbviszik majd ezt is és ezáltal épp olyan boldog családi életük lesz mint amilyen nekünk adatott meg...
A hétvégéink továbbra is meglehetősen zsúfoltak,a Jeliben tett kirándulásunk nagyon-nagyon jól sikerült,viszont a gyereknapi programmal jól melléfogtam :) Alma koncerten még soha nem jártak a fiúk így esett a választásom a Veszprémi Állatkert gyermeknapi programjára.(Őszintén szólva én nem rajongok a fiúkért és nem szívesen adtam volna ki pénzt erre a célra,de gondoltam most két legyet ütünk egy csapásra.)Aha.Ám nem csak én gondoltam így hanem még kb 5000 ember akik aztán mind oda is értek szépen ...Így negyven percet vártunk a bejutásra,majd a még mindig optimista hozzáállásom-nyugi,benn majd eloszlik a tömeg!-egy csapásra szerte is foszlott ahogy megláttam a benti emberáradatot.A gyerekeket mondjuk ez egy cseppet sem frusztrálta,engem viszont annál inkább...na jó,gondoltam,majd az Alma koncert!!! 10 percig bírtuk.A fiúkat abszolút nem kötötte le (pedig már Boti is simán végigül egy egyórás koncertet!) engem pedig iszonyatosan irritált az énekes fülbemászó hangja a számok közti poénkodásnak szánt összekötő szövegnél.El is menekültünk hamar,majd végképp besokalltam a tolakodó, lökdösődő FELNŐTTEKtől,beültünk a kocsiba és hazamentünk anyumékhoz.Ott előkerültek a focilabdák,a játék fűnyírók és a kismotorok és végre élvezhető lett a napunk további része:) Én pedig levontam a tanulságot és eldöntöttem,jövőre nem megyünk semmi extra helyre,egyszerűen csak jól fogjuk magunkat érezni és kész.
Azért annyi haszna volt a megfázásnak hogy Boti végre megtanulta rendesen kifújni az orrát,így már egyedül eszik-iszik,gyönyörűen beszél-énekel-szaval,tehát lassan mehet is az oviba,már csak a szobatisztasággal állunk hadilábon.Persze ez kimerül annyiban hogy :Boti!Mért nem szóltál hogy kaki van???Mire Ő:Most szólok Anaaa!Kaki van!!!:)
De nem is sürgetem,hiszem hogy ennek is megvan a természetes rendje,ha már megérett rá a kis idegrendszere magától is érdekelni fogja a bilibe pisilés.Úgy érzem már az is hatalmas fejlődés hogy bevallja ha bekakilt hiszen eddig mindig határozottan ismételgette a nem szócskát ha valaki a pelustartalom után érdeklődött....szóval szép lassan,de azért haladunk:)
Egyre jobb testvérek ők ketten és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.Persze egyre többször vannak köztük civakodások és viták is,sőt már a tesósbunyó is kezdetét vette de este egyikük sem fekszik le puszi és ölelés nélkül...nézem őket ahogy ölelik egymást és reménykedem hogy ez mindig így fog majd maradni,szeretném ha mindig számíthatnának egymásra,ha törődnének egymással akkor is ha mi már nem leszünk nekik.Nálunk természetes az hogy apa és anya megölelik egymást, természetes az odabújás, a puszi, a gyengédség.Remélem továbbviszik majd ezt is és ezáltal épp olyan boldog családi életük lesz mint amilyen nekünk adatott meg...
A hétvégéink továbbra is meglehetősen zsúfoltak,a Jeliben tett kirándulásunk nagyon-nagyon jól sikerült,viszont a gyereknapi programmal jól melléfogtam :) Alma koncerten még soha nem jártak a fiúk így esett a választásom a Veszprémi Állatkert gyermeknapi programjára.(Őszintén szólva én nem rajongok a fiúkért és nem szívesen adtam volna ki pénzt erre a célra,de gondoltam most két legyet ütünk egy csapásra.)Aha.Ám nem csak én gondoltam így hanem még kb 5000 ember akik aztán mind oda is értek szépen ...Így negyven percet vártunk a bejutásra,majd a még mindig optimista hozzáállásom-nyugi,benn majd eloszlik a tömeg!-egy csapásra szerte is foszlott ahogy megláttam a benti emberáradatot.A gyerekeket mondjuk ez egy cseppet sem frusztrálta,engem viszont annál inkább...na jó,gondoltam,majd az Alma koncert!!! 10 percig bírtuk.A fiúkat abszolút nem kötötte le (pedig már Boti is simán végigül egy egyórás koncertet!) engem pedig iszonyatosan irritált az énekes fülbemászó hangja a számok közti poénkodásnak szánt összekötő szövegnél.El is menekültünk hamar,majd végképp besokalltam a tolakodó, lökdösődő FELNŐTTEKtől,beültünk a kocsiba és hazamentünk anyumékhoz.Ott előkerültek a focilabdák,a játék fűnyírók és a kismotorok és végre élvezhető lett a napunk további része:) Én pedig levontam a tanulságot és eldöntöttem,jövőre nem megyünk semmi extra helyre,egyszerűen csak jól fogjuk magunkat érezni és kész.
2012. június 1., péntek
Botiszösszenetek
Még mindig sokat énekel és sokmindent át is költ:)
-egy,két,egy,két,HORGÁSZNAK a lepkék...
Képet mutat.Ez mi?Egy rák.Rák,rák,telizsák...:D Imádom:)
-egy,két,egy,két,HORGÁSZNAK a lepkék...
Képet mutat.Ez mi?Egy rák.Rák,rák,telizsák...:D Imádom:)
Gesztenyetorta és egy szuper langalló recept
Tudom tudom már rég jelentkeztem,de kárpótlásul két receptet is hoztam, az egyik a múltkor beígért gesztenyetorta, a másik pedig egy nagyon-nagyon finom kemencés lángos recept-persze kemencénk nincs, úgyhogy ezúttal sütőben sült lángos lett a neve:)
Gesztenyetorta anyukám receptje alapján:
Tészta hozzávalói:
6 db tojás
36 dkg cukor
28 dkg liszt
7 kanál hideg víz
1/2 tasak sütőpor
Először a tojásfehérjéket verjük fel, majd hozzáadjuk szép sorban a cukrot, a tojások sárgáját, a vizet, majd utoljára a sütőporral elkevert lisztet.Ha kakaós tésztát szeretnénk, a lisztből elveszünk két evőkanálnyit és kakaóporral helyettesítjük.Az én tortám ilyen lett.
Krém:4 dl tejben 3 evőkanál cukorral felfőzünk egy vaníliapudingot, majd ha kihűlt, fél liter kemény habbá vert Hulalához keverjük.Lereszelünk egy 250 grammos gesztenyemasszát és végül azt is a pudingos habhoz keverjük.Ennyi.Megtöltjük vele a kihűlt tortalapokat majd ízlés szerint díszítjük.No ez nekem nem ment valami fényesen és a tésztám sem lett olyan tökéletes mint anyumé, de a torta még így is osztatlan sikert aratott-Apa ráadásul imádja a gesztenyés sütiket, úgyhogy ezentúl gyakran fogom elkészíteni, akár simán tepsiben sütve, szelet süteményként is.
Hát igen, már a krém egyenletes elkenése is okozott némi gondot :D De azért első próbálkozásnak jó lett :)
Langalló recept:
Ezt a receptet a Nők Lapja Konyha egyik számában találtam de a neten hiába kerestem, sehol nem leltem rá.Így hát bemásolom ide, hátha valakinek jól jön.
Hozzávalók:
50 dkg liszt+ a lisztezéshez
1 ek só, frissen őrölt bors
1 csomag szárított élesztő(7 g)
1 tk cukor
3 dl langyos víz
3 ek olívaolaj
Az élesztőhöz adjuk a cukrot, a langyos vizet, simára keverjük.Hozzáöntjük az olajat is, majd robotgéppel lassú fokozaton kanalanként hozzáadagoljuk a lisztet.Kidagasztjuk, majd letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük.
A feltéthez:
1 nagy doboz tejföl
2 gerezd fokhagyma
2 nagyobb fej lilahagyma
20 dkg bacon
10 dkg sajt,ízlés szerint
A megkelt tésztát kinyújtjuk,megkenjük a zúzott fokhagymával elkevert tejföllel majd ráhalmozzuk a többi finomságot is, a végén reszelt sajttal megszórjuk.Forró sütőben kb 20 perc alatt kész van.
Nekem ebből a mennyiségből egy egész gáztepsi langallóm lett, finom, puha tésztával, rápirult sajttal....isteni volt, mindenki elismerően sóhajtozott falatozás közben...és persze mindenki receptet lobogtatva távozott.:)
Készítettem már langallót több recept alapján is de nálam most egyértelműen ez a favorit, ez a recept úgy tökéletes ahogy van, semmit nem kellett változtatnom rajta.
Gesztenyetorta anyukám receptje alapján:
Tészta hozzávalói:
6 db tojás
36 dkg cukor
28 dkg liszt
7 kanál hideg víz
1/2 tasak sütőpor
Először a tojásfehérjéket verjük fel, majd hozzáadjuk szép sorban a cukrot, a tojások sárgáját, a vizet, majd utoljára a sütőporral elkevert lisztet.Ha kakaós tésztát szeretnénk, a lisztből elveszünk két evőkanálnyit és kakaóporral helyettesítjük.Az én tortám ilyen lett.
Krém:4 dl tejben 3 evőkanál cukorral felfőzünk egy vaníliapudingot, majd ha kihűlt, fél liter kemény habbá vert Hulalához keverjük.Lereszelünk egy 250 grammos gesztenyemasszát és végül azt is a pudingos habhoz keverjük.Ennyi.Megtöltjük vele a kihűlt tortalapokat majd ízlés szerint díszítjük.No ez nekem nem ment valami fényesen és a tésztám sem lett olyan tökéletes mint anyumé, de a torta még így is osztatlan sikert aratott-Apa ráadásul imádja a gesztenyés sütiket, úgyhogy ezentúl gyakran fogom elkészíteni, akár simán tepsiben sütve, szelet süteményként is.
Hát igen, már a krém egyenletes elkenése is okozott némi gondot :D De azért első próbálkozásnak jó lett :)
Langalló recept:
Ezt a receptet a Nők Lapja Konyha egyik számában találtam de a neten hiába kerestem, sehol nem leltem rá.Így hát bemásolom ide, hátha valakinek jól jön.
Hozzávalók:
50 dkg liszt+ a lisztezéshez
1 ek só, frissen őrölt bors
1 csomag szárított élesztő(7 g)
1 tk cukor
3 dl langyos víz
3 ek olívaolaj
Az élesztőhöz adjuk a cukrot, a langyos vizet, simára keverjük.Hozzáöntjük az olajat is, majd robotgéppel lassú fokozaton kanalanként hozzáadagoljuk a lisztet.Kidagasztjuk, majd letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük.
A feltéthez:
1 nagy doboz tejföl
2 gerezd fokhagyma
2 nagyobb fej lilahagyma
20 dkg bacon
10 dkg sajt,ízlés szerint
A megkelt tésztát kinyújtjuk,megkenjük a zúzott fokhagymával elkevert tejföllel majd ráhalmozzuk a többi finomságot is, a végén reszelt sajttal megszórjuk.Forró sütőben kb 20 perc alatt kész van.
Nekem ebből a mennyiségből egy egész gáztepsi langallóm lett, finom, puha tésztával, rápirult sajttal....isteni volt, mindenki elismerően sóhajtozott falatozás közben...és persze mindenki receptet lobogtatva távozott.:)
Készítettem már langallót több recept alapján is de nálam most egyértelműen ez a favorit, ez a recept úgy tökéletes ahogy van, semmit nem kellett változtatnom rajta.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)