Hazaértünk

és fantasztikus volt, és nagyon hiányoztak a fiúk és azóta már nem annyira mert baromira kiakasztó ez a hét, de lehet hogy csak front van vagy mittudomén és lesz autónk megint-végre, szóval az esemény az sok, az időm pedig kevés.

Majd mesélek.
:)

Egy hét Apával

Hogy milyen egy olyan hét amin Apa  szabin van és csak velünk?Hát,szaladós:(

Azért mára összehoztunk egy kirándulást is,a picurkánk lábára való tekintettel a kalandparkokat kihagytuk és ismét ellátogattunk a gyereknapi nagy baklövésem  helyszínére,a veszprémi állatkertbe.Jaj de jó volt.Persze most is voltak,nem is kevesen,de simán eloszlottunk odabenn,nem kellett idegeskedni hogy merre vannak a fiúk mert végig belátható maradt minden.

Reggel alaposan feltankoltunk odahaza,gyártottam egy halom szendvicset,vittünk még egy zacskó sárgabarackot és egy kis nápolyit+ innivalót,így a belépőn és a benzinen kívül csak egy fagyira költöttünk az állatkertben.Még így is 10000 forint volt ez így összesen,szóval nem egy olcsó mulatság na.Kb 4 óra alatt nagyjából bebarangoltuk az egész területet,ezután pedig átmentünk a Népmesés játszótérre és élveztük hogy a látogatók száma még velünk együtt is 20 fő alatt volt :)

Szép kis nap volt,de már előre félek a holnap estétől.Várom is a mi kis utunkat Apával de rossz érzés itthon hagyni őket,még akkor is ha tudom hogy jó kezekben lesznek...

Még egy gyors esti pillanatkép:

Fürdetés után a két gyerkőc öltözik az ágyon,Boti persze még kisebb segítséggel.Mielőtt ráadom a nacit,bekenem a  lábát egy kis R.sportkrémmel.Nos,Botond fél a krémezéstől,üvölt mint a fába szorult féreg.Anya,ez fáj(?????)ne csináld,anyaaa,hagyj békééén!!!!!Erre a nagyobbik is sírni kezd és könyörög hogy hagyjam már az öccsét:Anya lécci ne bántsd már,fáj nekiii!!!!!Én eközben üdvözül mosollyal az arcomon lágyan kenegetem másodszülöttem fájós lábát és azon mélázok,vajon mit is gondolhatnak rólunk (rólam) ezt hallván a szomszédok....Bár végülis mindegy :)

Az első

házassági évfordulónk napja van ma.Szeretek visszaemlékezni erre a napra, szeretem minden percét, még a bosszankodós-idegeskedőseket is.De a legjobban azt szeretem hogy ezen a napon már nem csak kettesben voltunk, hogy ott lehetett velünk ez a két csuda édes kisfiú aki valami felfoghatatlan oknál fogva minket választott.Véget nem érő boldogság és megtiszteltetés ez.

És hogy mi változott mióta összeházasodtunk?Semmi.Szeretem azt mondani: a férjem.Jó érzés, szívetmelengető, büszke.De a többi maradt ugyanaz.Ugyanaz a jó.

És a képek után következzen az a szám, amire bevonultunk erre a jeles alkalomra...az a szám,amiről nekem már mindig ez a nap fog eszembe jutni,amíg csak élek.

Végül pedig a sajátkezű meghívóba kerülő idézet,mert nem találtam igazabbat.:

"Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás."
Schäffer Erzsébet.

A mai nap

rettentő gyorsan elszaladt.Végre rendet raktam a nagy mindentelnyelő komódunkban,összehajtogattam egy halom ruhát,társasoztam a fiúkkal és vártuk hogy Apa hazaérjen.Ismét szembesültem vele hogy egy csomó kreatív holmi porosodik a komód fiókjaiban,de mostanában nincs túl sok kedvem ilyenekkel szöszölni.Azért lassacskán majdcsak ráveszem magam valami alkotó folyamatra de most inkább hagyom hadd érjenek be a dolgok...hagyom hogy vágyakozhassak.

Apa ma is dolgozik így a héten ez már a hatodik éjszaka hogy egyedül hajtom álomra a fejem...nem jó ez így.Hiányzik.Holnap pedig megint alig látjuk,dehát a kötelesség az kötelesség :( Nagyon várom már a jövő hetet amikor végre szabin lesz,az se érdekel ha rossz idő lesz csak együtt legyünk,így négyesben.

És nagyon várom már a jövő hétvégét ami minden bizonnyal egy életre szóló élménnyel fog gazdagítani minket,hiszen végre eljutunk (még ha csak egy buszos kirándulás keretein belül is) a Plitvicei -tavakhoz!!!Nekem,aki még alig jártam külföldön,különösen fontos esemény ez-az pedig,hogy mindezt az én Péteremmel együtt tehetem meg,csak hab a tortán.Már most minden nap elképzelem milyen jó lesz nekünk...és nem csak a sok szépség miatt,hanem mert a buszon végig csak mi leszünk,kettesben,egymásnak.Szorongatjuk majd egymás kezét és összebújunk,mint a régi szép időkben:)

Bizony,igaza van a rókának a Kis hercegben...várakozni jó.Majdnem olyan jó mint maga az amire várakozunk.

a kép a netről van...gyönyörű,nem? :)

Tizenegy év

Még leírni is sok,hát még végigélni!És én mégis hálás vagyok minden egyes

              szerelmes, 

              szomorú, 

              nevetős, 

               sírós, 

               boldog,

                meghitt,

                összebújós,

                 eltaszítós,

                   egymásba kapaszkodós,

                 könnyes,

                 simogatós,

                  szülővé válós,

                  makacskodós,

                  vigasztaló,

                    néha végtelenül hosszúnak tűnő 

percéért.

Lábhelyzetjelentés

Úgy tűnik(kopp-kopp) Boti lába rohamosan javulásnak indult.Míg a napokban csak kúszva-mászva közlekedett a lakásban, ma már a nap nagy részét álldogálva töltötte,és ha bicegve is,de járt.Azt látni hogy az izmai eléggé be vannak kötve de bízom benne hogy hamarosan újra olyan örökmozgó lesz mint mindig.

Azért kicsit félek hogy mi lesz később ha egy ilyen kicsi esés ilyen következményekkel jár nála, de ez minden bizonnyal a dongaláb "hozadéka" és ez ellen nem tudok mit tenni.Maximum reménykedem hogy soha nem lesz ennél nagyobb baja.

Képekben

A hétvégi,Ság-hegyi mulatság finomságai:

zajlanak az előkészületek...

sorban sülnek a kemencében a pizzák és a töki pomposok...

Balázs vegetáriánus pizzája-isteni finom lett!

fájóslábú kicsi fiam...

kedvenc kép,pár nappal korábban

Persze volt még sok egyéb finomság de nem sikerült mindent megörökítenem.A lényeg úgyis az hogy rettenetesen jól éreztük magunkat,Barnus még sírt is hogy ő nem akar menni másnap a Balatonra fürödni:)
Azt hiszem ez mindent elárul.

Címszavakban

az utóbbi másfél hét termése:nevetés,játszótér,lépcsőről esés,nem tudok menni anya!!!, rohanás, csalódás, gyógypuszik, könyvtárazás, mesélés, vasutasnapozás, még mindig nem tudok menni anya!!!, orrvérzés, még egy orrrvérzés, ügyelet a járásképtelen gyermekkel, kerti parti barátoknál a Ság-hegyen, Balaton, balaton, balaton, de még mindig nem tudok menni anyaaaa!!!!, rtg, nincs eltörve, káromkodás, játszóterezés, várakozás, vízhólyagok a járni tudón, kínomban nevetés, tervezgetés, bosszankodás, ismét várakozás.

Ma már megtett pár lépést egyedül.És két nap múlva már 11 éve hogy...a többi nem számít.Jól vagyunk.

Lana

Lehet utálni, imádni, kritizálni,rajongani érte,lehet leszólni és az egekig magasztalni, de egyet nem lehet.Nem lehet nem beleszeretni Lana Del Ray fájón édes,lelket körülölelő különleges hangjába.Ez az a hang ami hetek óta fogva tart,ha csak meghallom sírni támad kedvem, olyan megkönnyebbülős-tisztulósan.Szóval szerelem volt első hallásra ami azóta csak fokozódott,mind közül pedig ez a kedvenc számom.Színtiszta eufória.

Egy délután margójára

Tegnap délután szülinapi partyra voltunk hivatalosak, ahol a fiúk rettentő sokat pancsoltak,kacagtak,na jó sírtak is :) Barnus ugyanis meglehetősen nehezményezte hogy a nagyobb fiúk szembelőtték a vízipisztolyukkal, nem is egyszer.Szegényemnek bizony még edződnie kell...Ettől függetlenül a buli nagyon jól sikerült, azt hiszem ezt az is mutatja hogy este fél tízkor értünk haza, két teljesen feldobódott aprósággal.Csak párszáz méterre lakunk A.-tól, de ha a hazaúton Barnus nem kérdezte meg vagy ötvenszer hogy: mikor megyünk legközelebb a Petikéékhez????, akkor egyszersem...Majd itthon folytatta tovább, még fél tizenegykor is azzal jött ki a szobájából hogy :holnap is megyünk ugye anya???

A végére már egy kicsit belesajdult a szívem,bevallom.Tudom nem szabad panaszkodnom hiszen van tető a fejünk felett(bár a lakásunk nagyrészt még a bank tulajdona), van mit ennünk, Péternek van hol dolgoznia.Mégis,amikor látom hogy mennyire hiányzik nekik egy kis udvar, ahol szaladgálhatnak,játszhatnak kedvükre,hát ez bizony elég rossz érzés tud lenni.Belesajdul a szívem mert fogalmam sincs mikor tudjuk ezt megadni nekik.

Így hát amikor csak tudunk megyünk le anyumékhoz,ott szabadon ténykedhetnek és nekem sem kell attól tartanom hogy bármi bajuk esik.Ma is voltunk lenn,volt fürdés is,de a legnagyobb élmény mégis az volt hogy életükben először beültek egy igazi kombájnba a papi mellé,repcét aratni.Utána olyan büszkén mesélték az élményeiket a maminak hogy öröm volt hallgatni.:)

A kicsiny udvarról szőtt álmaimat azért nem adom fel.A héten elkezdek lottózni. :)

A tökéletes ajándék

Pár doboz sör, fehér papír, piros alkoholos filc, egy darabka kétoldalas ragasztó, tíz perc szabadidő.Ennyi.:)

Apa ennyi mondott mikor meglátta:TÖKÉLETES!!!Bár kicsivel később már sérelmezte hogy nem "édes drága apucikának " feliratot kapott :D A kis telhetetlen :)