Beköszönő

Ma megjártuk a fővárost,Botit vittük kontrollra a klinikára.Ikeáztunk, Elevenparkoztunk,  Mekiztünk, hullafáradtan értünk haza.A torkom iszonyatosan fáj napok óta és Boti estére belázasodott :(
Hogy ez csak a nagy izgalmak és a kevés pihenés miatt van vagy valami mástól,nem tudom...de már kezdem unni hogy lassan betegségkrónikává válik a blog...és akkor a "véres hétvégénkről " még nem is meséltem...

Ez most így kicsit sok.Majd jövök valamikor.Botink lába szép és ez a lényeg.A többi nem számít.

Lábadozás

Úgy tűnik végre túl vagyunk a nehezén,Barnusom már sokkal de sokkal jobban van!!!Olyan nagy boldogság ez nekünk hogy el sem lehet mondani.Hétfőn gyanakodni kezdtem hogy talán az antibiotikum is ludas lehet a folytonos hasmenésben és a visszatérő magas lázban,így onnantól már nem adtam neki.Másnap már nem is volt lázas és a hasmenése is kezdett rendeződni.Az étvágya pedig visszatért,sőőőőt!Legszívesebben egész nap enne,félóránként jön és közli hogy éhen hal ha nem adok neki valamit enni :) A kedve is a régi,már ugyanúgy harcolnak a tesóval mint a kórház előtt-pedig ez annyira nem hiányzott....

Hála égnek egy másik dolog is rendeződni látszik az életünkben(az ami miatt a múltkor sírtam...),igaz ez még felvet további,egyenlőre megoldatlan problémákat is de valahogy majdcsak megoldjuk azokat is.Néha azt érzem hogy Apával mi ketten mindenre képesek vagyunk,mindent túlélünk,mindenből ki tudjuk hozni a legjobbat.Persze nekünk is vannak gondjaink,nem is kevés...mégis hiszem hogy mindennek az alapja a jó kommunikáció.Mert nem csak azt kell kimondani ha valami nem jó,ha valami nem tetszik,igenis el kell mondani-ha lehet ,minden nap!-miért is szeretjük a másikat,oda kell bújni,meg kell ölelni hogy érezze, vagyunk...

És kellenek a gyerekmentes programok is,nagyon.Persze nekem is van olyan ismerősöm aki szó szerint megbotránkozott azon hogy mostanában többször csinálunk külön programot Apával:) Én meg azt mondom ez kell ahhoz hogy egy kapcsolat életben tudjon maradni és ha az embernek van segítsége akiknél a gyerekek imádnak lenni akkor hajrá,igénybe kell venni a segítséget és menni-menni kézen fogva,tökmindegy hogy hova...Mi legutóbb spórolós wellnesshétvégét tartottunk Apával:) Péntek délután a fiúkat levittük anyumhoz és ott is maradtak vasárnap délelőttig.Mi pedig moziba mentünk,vacsorázni voltunk,otthon nagyokat beszélgettünk,tévéztünk-én közben kiolvastam A sötét ötven árnyalatát:)-másnap pedig majdnem 11 óráig aludtunk...el sem akartam hinni:) Szombaton hozattunk ebédet egy közeli étteremből majd délután kirándultunk egyet Szombathelyre, egyben megejtve a rég haldokló mikrohullámú sütőnk lecserélését...még a vásárlás is teljesen más kettesben,higgyétek el nekem :)És persze rengeteget emlegettük a fiúkat mert a második estére azért már rettenetesen hiányoztak ám:)Ehhez képest mikor mentünk értük még sírtak is hogy nem akarnak hazajönni...no comment:) Nagyon-nagyon jól sikerült az a hétvége,már tervezzük a következőt.Ma pedig házibuliba megyünk,jajjdejó lesz az is! :)