Mostanában az esti mese,fogmosás,ágybabújás,pusziosztás után kötelező program lett a közös ének.Persze amúgy is szoktunk énekelni de ez valahogy más.Általában ők szólnak utánam mikor kifelé megyek a szobából hogy: anya!!és az éneklés???És olyankor lekuporodok ott a kicsi gyerekszoba szőnyegén és énekelek.Aztán megérkezik Barnus,hozza a sárga takaróját meg a plüssbékáját és belekucorodik az ölembe,Botond pedig a kiságyban üldögélve kapcsolódik be ebbe a meghitt kis szertartásszerű párpercbe...
A repertoár nem túl széles de a Bóbita és a Lencsi lány mindig jöhet náluk:) Barnus nagy kedvence pedig az enyém is,Zelk Zoltán Este jó című verse...Most már együtt énekeljük és a végére elolvad a világ és vele az én szívem is:)
A másik kedvenc esti programunk a diavetítőzés,persze ez olyankor a legjobb ha Apa is itthon van.Érdekes egyébként de nekem a diavetítő szóról éppúgy az ősz jut eszembe mint a gesztenyéről,a sütőtökről,a vaniliás kifliről.Mert ezek mind ilyen őszi-téli dolgok,szívmelengetőek a nagy hidegekben.A diavetítővel szerencsénk volt mert anyósom megőrizte Apáék régi készülékét a hozzá tartozó diafilmekkel együtt.És még szívesen oda is adta:)De azért a diavetítőzés az ünnep ám minálunk!Amolyan reggeli fülbesúgós aztán egész nap arra várakozós.Aztán megvan már mindenkinek a kis munkája,én hozom a diavetítőt,Barnus a filmeket,Boti pedig az alátámasztásul szolgáló könyveket:)
A múltkor pedig megleptem a fiúkat,átrendeztem a nappalit és a függönyre kicsipeszeltem egy nagy fehér terítőt:az lett a vászon,a megfordított fotelok pedig a moziszékek:)No ez nagyon tetszett nekik-meg nekem is :)
Szóval este tényleg jó."Együtt lenni jó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése