Ötéves

Barnus ma ötéves lett.Igazi nagyfiú,pedig mintha ma született volna.Soha nem fogom elfelejteni az első képet amit láttam róla,Apa telefonján kinn a folyosón ...néztem és arra gondoltam:jesszusom de csúnya!!!! :D Még azt a kérdést is megkockáztattam hogy :Apa,Ő biztos a miénk??? Bizony,az első percekben nem láttam Őt szépnek,bevallom.Az arca fel volt püffedve,a szemei résnyire szűkültek,a pofija eltorzult ahogy az inkubátorban hasalt....Aztán két óra múlva kihozták hozzám és én rettegve vártam az első találkozást.Belépett az egyik szülésznő, karján a pólyában egy tündéri hajasbaba aludt, és én csak ámulva néztelek és a szívemet szétfeszítette a büszkeség.

Ma pedig már 5 éves lett.Érzékeny,könnyensírvafakadós,focimániás,olvasáskor odabújós,esti ének követelős, palacsintaimádó kisfiam :) Oviba nagyon szeret járni,igaz,inkább az idősebbekkel barátkozik, kártyázik, társasozik.Január óta egy csoportba járnak Botival, akkor volt pár kemény hetünk vele, éreztem hogy féltékeny a pici körül támadt figyelemre, arra hogy már nem ő a legkisebb a csoportban...

Ma már szépnek látom,a legszebbnek.A hihetetlen barna szemét,a nyúlánk végtagjait,az esetlen mégis oly heves (és ritka) ölelését,a hatalmas szívét,az okos mondatait...Azt mondják az ember a gyerekeit (jó esetben) egyformán szereti....Én azt gondolom képtelenség egyformán szeretni,én nem tudok!Egyforma erősen szeretem őket de mégis olyan másként...Barnus csupa megfejtésre váró titok akinek minden szeretetmegnyilvánítása olyan izzó öröm ami napokig elkísér.Boti pedig olyan mintha tükörbe pillantanék ...annyira belőlem való,annyira az én vérem hogy néha szinte fáj rápillantani.Ugyanakkor csupa huncutság és vidámság akinek lehetetlen ellenállni,rá muszáj visszamosolyogni még akkor is ha rossz fát tett a tűzre.

Hihetetlen szerencsések vagyunk hogy Ők vannak nekünk :) Igyekszem írni majd a szülinapi buliról is,bár a családi majd csak most hétvégén lesz :) De a lényeget azt hiszem elmondtam.Köszönöm hogy végigolvastátok, még ha néha csapongtam is.