Gyerekségek

Tegnap megint könyvtárban jártunk a fiúkkal.Akár szuper kis délutáni program is lehetett volna de Barnus most ott is hozta az e heti formáját így miután villámgyorsan kiválogattam pár (na jó tizenkettő...:)) könyvet, összepakoltam a motyónkat,beígértem pár kisebb testi fenyítést majd lóhalálában távoztunk.Ezután a fiúk még nekiálltak focizni egy ismeretlen kisfiúval a kultúrház előtti téren majd Botival játszótereztünk is így végül késő délután értünk haza.

Akkor aztán nekiálltam kipakolni a hátizsákot,egyenként a kezembe vettem mindegyik könyvet,végigsimogattam őket,beléjük lapoztam és megígértem nekik hogy nagyon fogok vigyázni rájuk:) Amikor kutyafuttában válogattam a könyveket, véletlenül akadt a kezembe ez a könyv.Na,gondoltam,Ranschburg Jenő gyermektisztelő és szerető szemléletét imádom-a verseket nemkülönben,ergo ez a könyv csak jó lehet.

De nem jó.Sokkal de sokkal több annál.Emlékeket felidéző,szívet kicsit összetörő,
tükröt tartó versek ezek,amik olvastán elkezdtem vágyni arra a soha nem volt apára aki azóta is hiányzik.

Dr. Ranschburg Jenő: Mágia.

Emlékszem rá, egyszer megvert apu.
Mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon.
Mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra.
S titkos jelt a körökre.
Ne verjen meg többé soha.
És tűnjön el örökre.
Most nincs velünk. Elment.
Nagyon sok napja már.
S az oviban utálom azt, akit.
Este az apja vár.
Anyu azt mondja itt hagyott.
De eljön, majd ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet.
Hisz én tüntettem el.

Talán ez..Ez fájt a legjobban,ennél kezdtek el potyogni a könnyeim.És ma mint egy villanás,eszembe jutott mit írtam annó,tizennyolc éves kislányként a tablóképemre amit aztán apámnak adtam.

Annak az apának aki lehettél volna.