Ma mégsem a tegnapi bejegyzést folytatom,írok inkább magáról a főszereplőről.
Pontosan négy éve és egy napja történt hogy besokalltam a hónapok óta tartó kórházi fekvéstől és (noha még hátra volt három hét a kiírt időpontig) így szóltam a másik szobában fekvő leendő anyukákhoz:
-Csajok,holnap lesz a névnapom!Úgyhogy holnap megszülök!
Hát nem bánnám ha minden jóslatom így válna valóra:)) Mert másnap,dél után pár perccel megérkezett hozzánk Ő.Szerelmespárból pár óra leforgása alatt család lettünk.És az öröm,hogy ez a kicsi élet minket választott azóta is tart,minden nap hálát adok a sorsnak hogy ő a miénk.(még ha csak képletesen is)
Hosszú litániákat tudnék írni Róla de nem teszem.Aki ismeri az úgyis tudja milyen:gátlásos,érzékeny,csupaszív kisfiú-aki időnként irtó vadóc is tud lenni:) Enyhén szólva mániákus,ha reggel nem a megszokott poharát készítem oda a kakaójához képes irtózatos hisztit csapni-és ez csak egy példa volt...Az óvónői szerint nagyon értelmes gyerkőc aki fél szemmel mindig a nagyobbak játékát lesi,majd ha összegyűjtötte a bátorságát szívesen be is áll közéjük:)Még mindig imád társasozni,memóriajátékozni,az öccsével autózni,legózni.A kézügyességét valószínűleg tőlem örökölte sajnos,de a hiányosságokat pótolja a lelkesedése amivel egy-egy feladatot próbál megoldani.Jó a labdaérzéke,imád focizni és focit nézni az apjával a tévében:) Sokszor marakodnak játékokon Botival de mostanában egyre többször veszem észre hogy néha játék közben egyszer csak odafut hozzá és egy puszit nyom az arcára-ilyenkor mindig ellágyul az anyai szívem...
Nagyon szereti a meséket,a verseket-legalább ebben rám ütött:) Mi pedig Őt szeretjük nagyon,szívünk minden szeretetével.
Ja és képtelenség mostanában egy normális fotót készíteni róla mert mindig grimaszol:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése