Koszorú,koszorú,mért vagy olyan szomorú...

...azért vagyok szomorú,mert a nevem koszorú!:) Mostanában a fiúk előszeretettel énekelnek mindenfélét,közte ezt a kis dalocskát is.Én azonban vidám koszorút akartam,tavasziasat,valami olyat amit jó meglátni ha kiérek a liftből és ránézek az ajtónkra...ugyanakkor olyan koszorúra vágytam amit nem fogok sajnálni ha esetleg eltűnik vagy megrongálják..tudom pesszimistán hangzik de azok után hogy pár hónapja az ajtónk előtt álló babakocsinkat valaki hamutartónak nézte és azon nyomta el a cigijét,igazándiból már semmin sem lepődök meg,sőt jobb felkészülni lelkileg egy ilyen traumára azt hiszem.:) Így aztán a kemény 250 forintos koszorúalapon kívül nem voltam hajlandó másra költeni.Amit még felhasználtam: maradék színes papír,kb. 30 cm selyemszalag, pár zöld flitter és egy levágott anyagdarab.És bevallom őszintén,azért rettenetesen a szívemhez nőtt,naponta többször nyitom ki az ajtót hogy lássam,megvan-e még...MÉG megvan :)