Bizony,nekem már ilyenem is van,ma mondta a doktor bácsi:)Nagyon féltem a mai kontrollvizsgálattól, decemberben úgy köszöntünk el a dokinktól hogy májusban vagy két hét gipsz vagy csak egy sima sínmintavétel várja Botit.Hát ettől a gipszelős dologtól a frász jött rám,elképzeltem ahogy az én örökmozgó kisfiam két hétig az ágyhoz van kötve...brrrr...
De Boti lába szép,nem is szép,csodaszép.A doki bácsink közölte hogy valószínűleg pillanatnyi elmezavarában beszélhetett gipszelésről a múltkor hiszen ritka az a dongalábas akinek ilyen jó a lába.Úgyhogy a nagy kő lehullott a szívemről és végre Apa is megnyugodott.Jövő héten még elautózunk az új éjszakai sínért és legközelebb majd csak novemberben kell mennünk:)
Arról inkább nem írok hogy mennyit kellett várnunk már megint,kibírtuk,kész.Volt hiszti, csapkodás, miegyéb. Barnus irtó csúnyán viselkedett,így Apa végül megjutalmazta egy atyai kis pofonnal...Na,most lehet hívni a gyermekvédelmet, bizony, verjük a gyereket!Sokmindent elnézek a fiúknak, néha olyan dolgokat is amiket nem kéne.De mikor már másodszor kezd el rugdosni egy nagyon beteg kisfiú felé úgy hogy már az első alkalommal is elmondtuk neki hogy ez nem szép dolog, ne csinálja-nem,egyáltalán nem csodálom hogy Apánál elszakadt a cérna.Végül aztán el is vitte sétálni mert már nagyon túlpörgött a nemalvástól.
Miután a klinikán végeztünk még betértünk az Ikeába is és beadtuk Barnust a gyermekmegőrzőbe-most először:)Nagyon tetszett neki,alig tudtam kiimádkozni...Jó látni ahogy egyre jobban kinyílik, egyre bátrabb, érdeklődőbb...büszke vagyok rá,az én olvadt csokoládé szemű kisfiamra.
De akármilyen jó hír is az hogy Boti lába szép és akármilyen büszke vagyok rájuk,azért ezeken a napokon mindig nehéz szívvel fekszem le.Látni azt a rengeteg sérült,beteg kisgyereket ott a klinikán, látni az édesanyákat akik emberfeletti harcot vívnak nap mint nap a gyermekeikért, látni a szeretetet és a fáradtságot a szemükben...elgondolkodtató és fájdalmas érzés.Hálát adok minden percben a sorsnak amiért Boti csak dongalábas..hogy amikor rámnéz tisztán ragyog a szeme..hogy tudja mondani:anya...kimondhatatlanul szerencsések vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése