Az első

házassági évfordulónk napja van ma.Szeretek visszaemlékezni erre a napra, szeretem minden percét, még a bosszankodós-idegeskedőseket is.De a legjobban azt szeretem hogy ezen a napon már nem csak kettesben voltunk, hogy ott lehetett velünk ez a két csuda édes kisfiú aki valami felfoghatatlan oknál fogva minket választott.Véget nem érő boldogság és megtiszteltetés ez.

És hogy mi változott mióta összeházasodtunk?Semmi.Szeretem azt mondani: a férjem.Jó érzés, szívetmelengető, büszke.De a többi maradt ugyanaz.Ugyanaz a jó.

És a képek után következzen az a szám, amire bevonultunk erre a jeles alkalomra...az a szám,amiről nekem már mindig ez a nap fog eszembe jutni,amíg csak élek.

Végül pedig a sajátkezű meghívóba kerülő idézet,mert nem találtam igazabbat.:

"Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás."
Schäffer Erzsébet.