Tegnap délután szülinapi partyra voltunk hivatalosak, ahol a fiúk rettentő sokat pancsoltak,kacagtak,na jó sírtak is :) Barnus ugyanis meglehetősen nehezményezte hogy a nagyobb fiúk szembelőtték a vízipisztolyukkal, nem is egyszer.Szegényemnek bizony még edződnie kell...Ettől függetlenül a buli nagyon jól sikerült, azt hiszem ezt az is mutatja hogy este fél tízkor értünk haza, két teljesen feldobódott aprósággal.Csak párszáz méterre lakunk A.-tól, de ha a hazaúton Barnus nem kérdezte meg vagy ötvenszer hogy: mikor megyünk legközelebb a Petikéékhez????, akkor egyszersem...Majd itthon folytatta tovább, még fél tizenegykor is azzal jött ki a szobájából hogy :holnap is megyünk ugye anya???
A végére már egy kicsit belesajdult a szívem,bevallom.Tudom nem szabad panaszkodnom hiszen van tető a fejünk felett(bár a lakásunk nagyrészt még a bank tulajdona), van mit ennünk, Péternek van hol dolgoznia.Mégis,amikor látom hogy mennyire hiányzik nekik egy kis udvar, ahol szaladgálhatnak,játszhatnak kedvükre,hát ez bizony elég rossz érzés tud lenni.Belesajdul a szívem mert fogalmam sincs mikor tudjuk ezt megadni nekik.
Így hát amikor csak tudunk megyünk le anyumékhoz,ott szabadon ténykedhetnek és nekem sem kell attól tartanom hogy bármi bajuk esik.Ma is voltunk lenn,volt fürdés is,de a legnagyobb élmény mégis az volt hogy életükben először beültek egy igazi kombájnba a papi mellé,repcét aratni.Utána olyan büszkén mesélték az élményeiket a maminak hogy öröm volt hallgatni.:)
A kicsiny udvarról szőtt álmaimat azért nem adom fel.A héten elkezdek lottózni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése