is kell írni néha.Mert vannak,bizony.Az elmúlt héten azért nem értem ide mert elsőszülöttem eldöntötte hogy minden lehetséges módon megpróbál idegileg kikészíteni.Jelentem,sikerült neki,az elmúlt napokban nem csak a harmadik gyermek utáni vágyakozástól ment el a kedvem hanem azt is megbántam hogy valaha ERRŐL álmodoztam.
Volt itt minden,dühkitörés,káromkodás,verekedés,nyüszögés,hazudozás-a végére sok lett.Bementünk az oviba,közöltem hogy a héten már viszem így tegnap megkezdte az idei évet...Augusztus 20-án még megnéztük itt helyben a tüzijátékot majd másnap reggel irány az ovi :) Pár percig csimpaszkodott a nyakamba majd rohant játszani,délután pedig a "na milyen volt ma az oviban????" kérdésemre ez volt a válasz:nagyon-nagyon JÓÓÓÓ!És vigyorgott és tök jól elvoltak az öcsivel egész délután.Ma úgyszintén.
Helyes volt hát a diagnózisom:életem kicsiny értelmének nem volt az égegyadta világon semmi baja,csak hiányzott neki a közösség.A probléma megoldva,a lelkem kisimulóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése