Na igen,már pár napja itthon vagyunk de csak most jutottam ide...most is csak pár percre.A nyaralásunk idén borzasztóan jóra sikeredett, Zalakaros gyönyörű, úgyhogy valószínűleg jövőre sem fog kimaradni a terveinkből.
De most a mai napról szeretnék írni pár mondatot.Hogy ne felejtsek.
Drága Zozi ma lenne 25 éves...az igazi felnőttkor küszöbén állva talán épp már megkomolyodva ábrándozna családról,otthonról...az Igaziról...ehelyett már nincs köztünk.Ugyanúgy hiányzik mint az első napon.
Botond bukfencezik.Szépen,szabályosan,egyenes vonalban.Gördül a kis buksi,a lábacskák tökéletesen nyújtva.Figyelem és boldog a lelkem.Neki pedig ragyog a szeme és csinálja újra és újra.
És ma elindult felénk végre egy kicsi Élet akit anyukája és apukája már nagyon régen vár...bízom benne hogy már csak percek,max. órák kérdése és végre a karjukban tarthatják Őt...Nincs ehhez fogható boldogság,azt hiszem.
Bizony,fontos nap ez a mai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése