ma ismét az orvoshoz vezetett az utunk:( Barnus már este mondogatta hogy fáj a torka majd szép lassak köhögni is elkezdett.Reggel pedig már kifejezetten kérte hogy menjünk el a doktor bácsihoz.Na,gondoltam ennek fele se tréfa így aztán összekaptuk magunkat és kilenc óra után pár perccel már a váróteremben üldögéltünk.Diagnózis:piros a torka és a légzése sem tökéletes,így ismét kapott antibiotikumot és köptetőt is:(
Pluszban még nyomatom neki ezerrel a propoliszos mézet és a c-vitamint is,hátha segít.
Hála égnek cseppet sem volt elkenődve amiért lemaradt a bábszínházról,örült neki hogy játszhat az öcsivel.Kezdenek egyre jobban eljátszani egymással, társasoznak, rengeteget kirakóznak, na és persze irtó sokat veszekszenek:) Sokszor már a hajamat tépem estére a sok üvöltéstől,hol az egyik jön sírva,hol a másik,én meg tegyek igazságot...Na azt már nem.Ilyenkor általában beküldöm őket a szobába és elintézem annyival hogy beszéljék meg egymás között.És megbeszélik :)
Apropó,beszélgetés.Egyre többet beszélgetnek.Reggel és este az a napom legszebb,legnyugodtabb része amikor őket hallgatom az ágyból...ők pedig csacsognak-csacsognak rendületlenül,Botond az édes,pösze kis babahangján, Barnus pedig a koraérett, tudálékos nagytesóén:)))
"-Botond!Tudod mennyi hatnak a fele??
-Tudom!Kettő!
-Nem,nem,rosszul mondtad!Hatnak a fele az három!Mert három meg három az hat!"
Ilyen és ehhez hasonló magasröptű társalgásokat folytatnak reggel hétkor :)))Ugyanis Barnusnak a foci és a társasok mellett új szerelme született:a számok.Persze,elszámolni mondjuk ötvenig eddig is tudott,de most már konkrétan összead és kivon.Imádkozom hogy a betűk ne kezdjék el érdekelni,jobban örülnék ha olvasni csak az iskolában tanulna meg.Addig pedig még van majdnem három éve...és én jobban örülnék ha inkább játszana,amíg megteheti.Amíg megtehetjük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése