Muszáj írnom

a múlt vasárnapról amíg még bennem van...Apával egy olyan fantasztikus koncertélményben volt részünk amit életünk végéig nem fogunk elfelejteni.Idén Szombathely lett a Magyar Dal Napjának fővárosa,így többek között volt Anima Sound System,30Y,Lord,Csík zenekar és Ocho Macho koncert.Mindez a főtéren,két színpadon váltakozva,ingyenesen.Mi végül a Lord első számaira értünk oda, majd az utolsó szám végén már tepertünk is át a másik színpadhoz hogy a Csík zenekart minél közelebbről lássuk.Különleges koncert volt ez, Presser Gáborral kiegészülve.Kicsit féltem hogy Apának nem fog tetszeni, ez a zene annyira nem az ő stílusa:)

Végül kiderült hogy feleslegesen aggódtam.Mindketten csak álltunk ott,körülöttünk a tömeg,a levegőben az áhítat.Egész végig egy hatalmas gombóc volt a torkomban és bizony volt hogy a könnyem a felsőmre potyogott...de még letörölni sem volt kedvem.Szállt a zene,sőt nem is zene volt ez hanem MUZSIKA. Szívbemarkoló, lábakatmegmozgató,igazi magyar muzsika.

Olyannyira elvarázsolódtam a végére hogy már semmi kedvem nem volt Ocho Machot hallgatni,pedig őket is imádom és tervbe is volt véve hogy az ő koncertjükre még maradunk...Azonban az utolsó szám után Apa rám nézett és azt mondta:Szerintem ezt ne rontsuk el az Ocho Machoval,Anya...És könnyes volt a szeme.Így aztán kézenfogva végiglibegtünk a főtéren (igen,libegtünk,mert még a föld fölött jártunk két méterrel), megvacsoráztunk a Mekiben és hazaautókáztunk.Azóta Apa azzal nyúz hogy mikor töltök már le neki Csík zenekar cd-t :)

Ma végre sikerült,így mostantól bármikor meghallgathatja azt a számot is, ami mindkettőnk kedvence lett azon a bizonyos estén.Ez volt az :