Hogy miért,az egyenlőre nem fontos.A lényeg,hogy mosogatás közben elkapott a végtelen önsajnálat és záporozni kezdtek a könnyeim...Csak Botond volt itthon velem mert Barnus Apával ovisfocira ment,ő pedig csendben(ha-ha) játszott a gyerekszobában.Majd egyszer csak felnéztem és ott állt a konyha ajtajában, engem bámult.
-Anya,mért sírsz?????
-Hát mert szomorú vagyok kisfiam...
-Ne légy szomorú,anyaa!
És elfutott.Azt gondoltam nem igazán érti még mi az a szomorúság és éppen ezért nem is hagy nyomot benne,nem rázza meg.Ezért aztán nagyon meglepődtem amikor kb 10 perc múlva kisomfordált és azt kérdezte:
-Anya,ugye már nem vagy szomorú????
És már nem voltam az :) Fél óra múlva újra megkérdezte...nem felejt,az én drága kincsem.Pont olyan mint én.
Én sem felejtek el soha,semmit.
Nekem 10.10. egy csodálatos esemény dátuma... Hisz 2010.10.10. 10 órakor kaptunk egy csodálatos Keresztfiút, Botit! Köszönet Érte!
VálaszTörlésMár előtte is a Ti keresztfiatok volt,hiszen úgy szerettétek az első perctől kezdve!!!Puszi:)
VálaszTörlés