Egész nap gyanús volt nekem...rengeteget nyöszörgött,nyivákolt,mindenért sírva fakadt.Majd R. barátnőmmel beültünk egyet estefelé beszélgetni egy közeli kávézóba és végül olyan dologra értem haza mint még sosem. Az én okos, vagány, mindentegyedülcsinálokakkoris kisfiam SÍRT.Mit sírt,üvöltött.Mert keresett és nem talált meg...miattam sírt,hiányoztam neki...amint meglátott rohant a karomba,ölelte a nyakamat és én csak szorítottam,szorítottam boldogan.
Akkor már sejtettem hogy a vírusfertőzés 2:0-ra győzött...most nyöszörögve alszik,néha fel-felsír...szép éjszaka elé nézünk.Én pedig mint mindig,most is borzasztóan tehetetlennek érzem magam.Utálom amikor betegek.:(
Igazán sajnálom, remélem jó éjszakátok volt!
VálaszTörlésKöszi,hála égnek éjfél után jobb lett a helyzet,csak a szokásos pisilős-szomjasvagyok ébredések voltak:)
Törlés