Már megint megkaptam hogy hanyagolom a blogot,és valamilyen szinten sajnos igaz is ez...a múlt hét elejére a fiúk mindketten jól megfáztak,köhögtek és egész nap fújták az orrukat.Persze Barnus nem ment oviba és a nap végére jóól le is fárasztottak, így esténként inkább tévéztem vagy olvasgattam egy kicsit.
Azért annyi haszna volt a megfázásnak hogy Boti végre megtanulta rendesen kifújni az orrát,így már egyedül eszik-iszik,gyönyörűen beszél-énekel-szaval,tehát lassan mehet is az oviba,már csak a szobatisztasággal állunk hadilábon.Persze ez kimerül annyiban hogy :Boti!Mért nem szóltál hogy kaki van???Mire Ő:Most szólok Anaaa!Kaki van!!!:)
De nem is sürgetem,hiszem hogy ennek is megvan a természetes rendje,ha már megérett rá a kis idegrendszere magától is érdekelni fogja a bilibe pisilés.Úgy érzem már az is hatalmas fejlődés hogy bevallja ha bekakilt hiszen eddig mindig határozottan ismételgette a nem szócskát ha valaki a pelustartalom után érdeklődött....szóval szép lassan,de azért haladunk:)
Egyre jobb testvérek ők ketten és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.Persze egyre többször vannak köztük civakodások és viták is,sőt már a tesósbunyó is kezdetét vette de este egyikük sem fekszik le puszi és ölelés nélkül...nézem őket ahogy ölelik egymást és reménykedem hogy ez mindig így fog majd maradni,szeretném ha mindig számíthatnának egymásra,ha törődnének egymással akkor is ha mi már nem leszünk nekik.Nálunk természetes az hogy apa és anya megölelik egymást, természetes az odabújás, a puszi, a gyengédség.Remélem továbbviszik majd ezt is és ezáltal épp olyan boldog családi életük lesz mint amilyen nekünk adatott meg...
A hétvégéink továbbra is meglehetősen zsúfoltak,a Jeliben tett kirándulásunk nagyon-nagyon jól sikerült,viszont a gyereknapi programmal jól melléfogtam :) Alma koncerten még soha nem jártak a fiúk így esett a választásom a Veszprémi Állatkert gyermeknapi programjára.(Őszintén szólva én nem rajongok a fiúkért és nem szívesen adtam volna ki pénzt erre a célra,de gondoltam most két legyet ütünk egy csapásra.)Aha.Ám nem csak én gondoltam így hanem még kb 5000 ember akik aztán mind oda is értek szépen ...Így negyven percet vártunk a bejutásra,majd a még mindig optimista hozzáállásom-nyugi,benn majd eloszlik a tömeg!-egy csapásra szerte is foszlott ahogy megláttam a benti emberáradatot.A gyerekeket mondjuk ez egy cseppet sem frusztrálta,engem viszont annál inkább...na jó,gondoltam,majd az Alma koncert!!! 10 percig bírtuk.A fiúkat abszolút nem kötötte le (pedig már Boti is simán végigül egy egyórás koncertet!) engem pedig iszonyatosan irritált az énekes fülbemászó hangja a számok közti poénkodásnak szánt összekötő szövegnél.El is menekültünk hamar,majd végképp besokalltam a tolakodó, lökdösődő FELNŐTTEKtől,beültünk a kocsiba és hazamentünk anyumékhoz.Ott előkerültek a focilabdák,a játék fűnyírók és a kismotorok és végre élvezhető lett a napunk további része:) Én pedig levontam a tanulságot és eldöntöttem,jövőre nem megyünk semmi extra helyre,egyszerűen csak jól fogjuk magunkat érezni és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése