Végre...nem úgy mint a hétvégén mikor még nézni sem volt jó az ablakból ahogy a szél ide-oda hordta a havat...nem.Most úgy esik mint a mesében.Olyan lassan,álomszerűen hullanak azok az apró pelyhek az égből,a lámpa fénye megvilágítja őket...két kicsi,boldog gyerekarc figyeli, orrát az ablaküvegnek nyomva és én odakucorodom melléjük hogy együtt bámuljuk a csodát.
Ma Barnus választhatott mesét,fülig érő szájjal hozta Marék Veronika könyvét a polcáról...
-Anya,ezt választottam mert kint is hull a hó!
És később is csak nézte,nézte az ablakból a hóesést és azt mondogatta hogy talán holnap végre szánkózhatunk!Hát nem mertem neki megígérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése