Emlékezés

Vasárnap telefont kaptam egy sárvári édesanyától.Két hete szült,ikerlányokat,az egyikük kétoldali dongalábas.Próbáltam megnyugtatni,elmeséltem Boti történetét és közben feltolult bennem rengeteg emlék..hogy milyen nehéz volt az elején...a tényt elviselni hogy fáj neki....megfogni szoptatáskor úgy hogy neki is jó legyen...ezernyi banális apró kis dolog ami magától értetődő lenne ha...ha Boti nem lenne dongalábas. De az.És miközben emlékeztem, eszembevillant az a mondat,amit mint valami mantrát ismételgettem magamban az első naptól kezdve.Az hogy KÖSZÖNÖM.Istenem,köszönöm hogy csak ennyi baja van...köszönöm hogy ép az elméje...köszönöm hogy nem hiányzik semmije.

És azóta is ezt gondolom.