Pocsék hetem volt.Magam se tudom miért de mire eljött a péntek olyan szinten magam alá kerültem hogy csak na.A lakásban kupi,a srácok a fejemrenőttek,Péter persze délutános,így volt olyan este hogy a gyerekek fél tízkor kerültek ágyba...Érdekes mód úgy este hatig semmi gond nem volt velük,de onnantól mintha kicserélték volna őket...pár óra alatt teljesen leszívták az energiáimat és rekedtre üvöltöttem magam.
Pedig amúgy nagyon jó kis hetünk volt...kedden Maszatoló klubban,szerdán Kerekítőn és könyvtárban, csütörtökön Csintekerintő gyerekkoncerten voltunk-szóval nem unatkoztunk.Ó és persze vendégeink is voltak a héten:) Pénteken a kisebbik egyik keresztanyuja látogatott meg minket.Hosszú várakozás után első babáját várja, nagy boldogságban :) Neki öntöttem ki a szívemet,elzokogtam a sirámaimat miszerint pocsék feleség és főleg pocsék édesanya vagyok, a világon talán a legpocsékabb. Erre Ő olyat mondott nekem mint még soha senki-nevezetesen hogy neki én vagyok a példaképe,ő rólam vesz mintát,ő így szeretné majd nevelni azt a csöpp embert akit odabenn dédelget mint én a fiúkat...na,ekkor már a meghatottságtól potyogtak a könnyeim,mondtam is neki hogy ez nem ér,én épp belefulladni készültem a tömény önsajnálatba és akkor ő ilyen szépeket mond:) Mindenesetre azóta kicsit összekapartam magam és ez neki is köszönhető...jó hogy van Ő nekem!
Nekünk meg jó, hogy Ti vagytok!!! Nagyon szeretünk Bennetek!
VálaszTörlés