Szösszenetek

Kergetem Botit,négykézláb-morogva trappolok a nyomában,ő sikongatva rohan előlem..majd megtorpan és rámnéz:Adok puszit!És ad.Majd mondja:Ölelést is adok!!Azt is ad.Ezután nekiállok ismét kergetni...vérig sértve közli, lebiggyenő szájjal:Adtam puszit!!Ölelést is ADTAM!! Valamit valamiért,nem igaz?Kikacagtam.:)

Jön reggel a hálóba,kezében egy pici Thomas,a nyomában hmmm ...enyhén büdös:) Boti,bekakiltál?-kérdezem.Nem.Nincs kaki???Nincs.Akkor honnan jön ez a büdös???Gyanakodva megfordítja a Thomast,megszaglássza a hátsó felét,majd diadalmasan felkiált:Thomasból!Szagold meg! :D
(a poén egyébként hogy tényleg nem volt bekakilva..:))

Barnus mostanában előszeretettel segít nekem különböző apró-cseprő dolgokban,élvezi ha "dolgozhat".Szóltam neki hogy hozzon át a hálóba pár db pelenkát Botinak,hozott is,majd visszament játszani.Bemegyek, megköszönöm neki.Erre ő:Anya,jó sok pelust vittem ám!És tudod miért?Mert ennyire nagyon szeretlek!Életemnél-világomnál jobban!:)))))

Én meg még annál is jobban szeretem Őket.

Mesélünk

Mindennap mesélünk.Ha fáradtak vagyunk vagy nyűgösek,akkor is.Fogalmam sincs honnan hoztam magammal a  könyvek ilyen mértékű szeretetét de nekem egy jó könyv többet ér bármilyen ékszernél.Szeretném ha ezt a szerelmet a fiúk is éreznék...egyenlőre úgy tűnik jó úton haladok.Este általában rutinszerűen alakulnak nálunk a dolgok.Rutin-milyen rideg szó,nem?De néha a rutin,a mindennapi, a megszokott az valami nagyon meghittet jelent.Nekik pedig biztonságot ad,és ez nagyon fontos.Valahogy így zajlik nálunk egy este: rendrakás, vacsi, fürdés, esti tejecske-ivás.Ezután felkucorodunk a nagyágyra és olvasunk,ők ülnek a két oldalamon, beleszuszognak a nyakamba, én pedig élvezem a pillanatot hogy az egész napos rohangálás után milyen nyugodtak...Hétköznap egy mesét "kapnak" esténként,egyik nap a Kicsi választ, másik nap a Nagy.Pénteken és szombaton két mese van-ilyenkor mindegyikük hozza az aktuális kedvencét.Nagyon szeretünk könyvtárba járni: rengeteg jobbnál-jobb gyerekkönyvet tudunk így elolvasni, megvenni pedig azokat szoktam amik különösen tetszenek nekik.Persze ha Apa itthon van akkor az esti mese az ő "reszortja"-én pedig ezt egyáltalán nem bánom, jó látni-hallani így őket, ilyenkor kerek az életem.

Próbálok úgy választani meséket hogy mindkettőjüket lekösse,ez néha nem is olyan egyszerű...Barnus már szívesebben hallgatna hosszabb meséket de Boti még csak két éves és egy igazi sajtkukac...Hála égnek Bogyóékat és Boribont mindketten imádják,hogy a többi Marék Veronika könyvről ne is beszéljünk...Külön nagy öröm nekem hogy a verseket is szeretik,remélem ez megmarad a jövőben is:)

Legutoljára ezt a Julia Donaldson könyvet vettem meg nekik,egy kedves barátnőmnél láttam meg a múlt héten és egyből beleszerettem a kedves-tréfás rigmusokba...most a szekrényben várja hogy Barnus szülinapi ajándéka legyen.Remélem Nekik is tetszeni fog.:)

A pozitív gondolkodásról

csak annyit hogy nem mindig segít.Nyolc és fél éve élek együtt a férjemmel de a mai napig hiányzik ha nem mellettem alszik el.Utálom ezeket a heteket,morcos vagyok reggel amiért egyedül ébredek és morcos vagyok este amikor becsukódik utána az ajtó.Mint egy gyerek aki a karácsonyt várja,úgy számolom vissza az éjszakákat a hét végéig...tudom,igazából ez jó dolog,jó hogy még mindig úgy tudom várni mint régen,na de akkor is...pokolian hiányzik.

Filcszív,tortatál,ceruzatartó

Ezek készültek mostanában minálunk:) Először a tortatálat készítettem el,Levendulalánynál láttam meg ezt a nagyon egyszerű ötletet és egyből beleszerettem.Egy pizzatányért és egy ikeás kis edénykét összeragasztottam pillanatragasztóval és már kész is volt.Ilyen lett:

A rajta látható keksz receptje szintén Évié,karácsony óta már háromszor sütöttem meg,annyira finom.Az eredeti receptet itt találjátok.

Elkészült az idei év első kis karácsonyfadísze is,sógornőm kapta születésnapjára....idén fognak beköltözni az első közös otthonukba,ez lesz az első saját karácsonyfa-díszük:)

Bocsánat a kép minőségért de nem sikerült jobb fotót készítenem róla:(

Utoljára ezek a kis autós tárolók készültek,tegnap fejeztem be őket.Csipszes és konzervdobozokat hasznosítottam újra,nem kellett hozzá semmi más csak színes hullámkarton,sima karton és kétoldalú ragasztó.Szeretem a mintás papírokat de úgy éreztem a gyerekszoba már így is elég színes és vidám,ezért csak a szőnyegen található kisautóhoz készítettem egy arra hasonlító sablont.Nekem nagyon tetszik a végeredmény,olyan igazi gyerekszobás:)

A Mikulás bácsi esete:)

Dolgozgatok a szobában,Boti a gyerekszobában játszik.Egyszer csak betoppan,kezében a már emlegetett plüssmikulás,alias Mikulás bácsi.Szagolgatja a fenekét,fintorog,majd közli:
-Anya,büdös a ...feneke!EZ BESZART!

:DD

( a "beszart" szót Barnus hozta haza az oviból-még mielőtt azt hinnétek hogy így beszélünk a gyerekkel:))

Az a bizonyos kuglóf...

amit mindenki imád:) Kedvenc unokanővéremtől kaptam a receptet pár évvel ezelőtt,azóta számtalan alkalommal sütöttem már meg, vendégeknek, ajándékba, csak úgy.És mindig sikerem volt vele,talán azért mert ez a recept majdnem elronthatatlan.

Hozzávalók:
4db tojás
25 dkg porcukor
1dl olaj
1dl tej
20 dkg finomliszt
3/4 tasak sütőpor

Ez az alap,ebbe szoktam belekeverni összedarabolt csokit,diót,vagy csak a felébe teszek kakaóport,ilyenkor anyum baracklekvárjába tunkolva eszegetjük.

Az elkészítése irtó egyszerű,a tojások fehérjét kemény habbá verjük,félretesszük.Robotgéppel habosra keverjük a tojások sárgáját a porcukorral majd lassan hozzácsurgatjuk az olajat és a tejet.A lisztet összekeverjük a sütőporral majd kanalanként azt is hozzáadagoljuk és hagyjuk hogy a gép szépen összedolgozza.Ezután fakanállal,nagy mozdulatokkal beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét és már mehet is bele a csoki vagy a dió-vagy éppen mindkettő.170 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.Nálunk legutoljára egy egész Milka mikulás került bele...nagyon-nagyon finom lett!

Hétvégi fogadalom

Szombaton a nagyszülőkre hagytuk a srácokat és eleget tettünk egy kedves ismerős szülinapi meghívásának:).Nagyon jó kis buli volt,rengeteget beszélgettünk,jókat ettünk-ittunk sőőőt még táncoltam is Apával,kétszer is,pedig Ő aztán tényleg nem a táncparkett ördöge.De a lényeg nem is ez hanem hogy nemsokára elkészül az Art Mozi itt a városban és ennek apropóján ünnepélyesen megfogadtuk hogy ha jó filmek lesznek akkor minden hónapban legalább egyszer mozizni fogunk-kettesben.Nagyon várom már,sokszor hiányoznak a régi szép idők amikor összebújva moziztunk,utána megettünk egy hamburgert és hazafelé a kocsiban végig szorongattuk egymás kezét:) Nos,a szerelem azóta is megvan de a mozi nincs.Ennek okai: időhiány,mozihiány,k...a drága benzinár.

Na de mostantól!:)

Az első ölelés

Nem láttam már nagyon régóta.A temetés óta csak egyszer találkoztunk,odamentem hozzá,próbáltam megölelni-nem tudtam,testének minden porcikájából olyan fájdalmas,magányos visszautasítás áradt hogy lehullott a karom...nem tudtam mit mondani ...Mert mit lehet mondani egy anyának aki elveszítette azt aki számára a legfontosabb???Vártam ezt a találkozást ugyanakkor féltem tőle...ismerem magam,sokszor olyan vagyok mint egy elefánt a porcelánboltban,ha zavarba jövök vagy ideges vagyok úgy buknak ki belőlem a szavak egymás után hogy utána még én is elcsodálkozom:ezt tényleg én mondtam??

De most nem volt szükség szavakra...rámosolygott a fiúkra és azt mondta:milyen édesek!Én csak bólintottam könnyes szemmel...azok.Aztán már oda is lépett hogy búcsúzzon és én már a nyakában is voltam,kétségbeesetten öleltem magamhoz a bánattól lefogyott csontos testét és imádkoztam nehogy kitörjön belőlem a sírás.És csak nézte,nézte a fiúkat és én arra gondoltam végig hogy neki már soha nem lesz ilyen kicsi unokája Tőle...sőt már fia sem lesz...és tudtam jól hogy ő is erre gondol és gondolatban bocsánatot kértem amiért boldog édesanya lehetek.

Aztán elment,de valahogy azt éreztem hogy megtört a jég,most nem a legjobb barátnője lánya voltam,hirtelen már csak anyák voltunk mindketten és ez olyan dolog ami örökre összeköt.A veszteség az övé,de a fájdalom...az közös.

Feleslegessé váltam:)

Íme a három nappal ezelőtti bejegyzés újratöltve:

Tegnap vendégeket vártunk így gondoltam gyorsan elmosogatok mielőtt ideérnének.Szóltam a fiúknak hogy okosan játszanak a szobában és nekiláttam...Egyszer csak hallom ám hogy Barnus mondókázik:Volt egyszer egy ágyikó..ágyikóból házikó..stb. Szeretem meglesni az ilyen pillanatokat így gyorsan bekukkantottam a gyerekszobába...hát ott ült a szőnyegen,Boti vele szemben és mutogattak-mondókáztak,a pici olyan buzgalommal utánozta Barnust hogy alig bírtam ki nevetés nélkül:)))Nem akartam megzavarni őket,mosogattam tovább...pár perc múlva elkezdtek könyveket nézegetni.Tipikus férfiak már most,imádják a járműves könyveket:) Boti megkapta karácsonyra a Lépésről-lépésre sorozat járműves könyvét,hát azt nézegette mindkettő az ágyon ülve,szokatlan békességben:) Barnus rámutatott egy képre és megkérdezte:ez mi?Boti meg mondta,mondta szakadatlanul...de a rollernél elakadt,azt nem ismerte.Erre Barnus:Na,nem tudod?Ez a roller!Nem látod?Oda van írva hogy R-O-L-L-E-R!!!!!:D Hát igen,itt már rám semmi szükség...:)

Annyival másabb mint az öccse...finomabb,érzékenyebb.Ma amikor Ság felé buszoztunk végig kifelé nézett az ablakon,hét ágra sütött a nap,gyönyörű időnk volt.Majd rámnézett és azt mondta:Nézd Anya!A napocska lekísér minket a sági mamihoz!Hát nem sokon múlt hogy elsírjam magam...olyan de olyan büszke vagyok Rá mint a csuda!

Tegnapelőtt azt mesélte hogy egy fiú mindig bántja az oviban...és csak őt...borzasztó rossz volt hallani:( Hihetetlen hogy már ennyi idősen is milyen gonoszak tudnak lenni a gyerekek.Nagyon rossz hogy nem lehetek ott vele minden percben hogy megvédjem...és vajon meg kell-e védenem mindentől?Vajon nem lenne-e  jobb ha hagynám hogy ők intézzék el maguk között?Ez most a nagy dilemmám,fogalmam sincs mitévő legyek.

Mély levegővétel...

...és kifújás....

Áááá eltűnt a következő bejegyzésem,hát pár percig azt hittem felrobbanok...persze ez is a kezdeti bénázásomnak tudható be...ez van,nem vagyok egy számítógép-zseni:) A bejegyzést este újra megírom,de most inkább hallgatok egy kis ZENÉT.

Ezt:

Szerepjáték

Boti szerepjátékot játszik.Már pár hete elkezdte de nap mint nap lenyűgöz az az önfeledtség és öröm ahogy csinálja...Tegnap míg a nappaliban dolgoztam Ő ledobta az egyik párnát a kanapéról a szönyegre,ráültette a kedvenc plüssét(Tescos Mikulás,imádja)mögé ült,majd közölte hogy :EZ SZÁNKÓ!És boldogan kurjongatva szánkózott hosszú percekig....imádtam nézni.De amúgy is mindent megszemélyesít,etetjük a plüssmacit,a lego emberkéket,Mikulás bácsi a "bilkóba" pisilne minden este ha hagynám:)Ha jól emlékszem Barnabás nem nagyon játszott ilyeneket úgyhogy irtó nagy boldogság ez nekem!A gyógytornán sokszor kell végigmennie különböző felületű korongokon amik a kis talpát ingerlik...tegnap levette a legos doboz tetejét,(a felülete ugye tele van körökkel amikre rá lehet tenni a legot)odatette az ágy mellé és ráállt...így nézegette a könyvét:)

Annyira szeretem ezt a kicsi embert,olyan sok boldogságot ad nekünk...

Vaníliás kifli-ahogy mi szeretjük

Tegnapelőtt ismét vaníliás kifli kellett sütnöm,a nagyobbik határozott kérésére.Nos,már alig van belőle,annyira szeretik.(Na persze Apa is rendesen rájárt:))A kiflik receptjét az egyik konyhatündér barátnőmtől kaptam:már az első próbálkozásnál ezt a receptet használtam és nem csalódtam,a kiflik finomak,porhanyósak lettek.

Íme itt van hát a recept Renitől,épp úgy ahogy mi szeretjük:

Hozzávalók:

30 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg darált dió

12 dkg porcukor

2 tojássárgája

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk majd hozzágyúrjuk a többi hozzávalót.Ezután már lehet is formázni és sütni a kifliket.(Kivajazott-lisztezett tepsiben,165 fokon szoktam)Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk-és már kész is:)

Én a múltkor margarin helyett vajjal készítettem:háát azért lehetett érezni rendesen a különséget!!!:)De azért a mostani is nagyon jól sikerült,legalábbis az állandó "Ana kifjit kérek!!!"parancsszó Botim szájából erre utal:)

Remélem ízleni fog ha elkészítitek!

Lány madarakkal...

A legújabb Nők Lapja Psziché magazinban láttam meg tegnap ezt a képet...azóta fogvatart.Fogalmam sincs miért ütött szíven ennyire de ha ránézek olyan érzés-kavalkád zúdul rám hogy úgy érzem megfulladok.Pedig alapjában véve nem egy vidám hangulatú kép ez...mégis...valahogy boldoggá tesz...ha ránézek azt érzem hogy minden rendben van...Víz...elengedés...vágyakozás...lebbenés.Csoda.Sajnos csak borzasztó rossz minőségben tudtam letölteni de nem aggódom...előbb-utóbb itt fog lógni a falon.Mert KELL.:)

Készülődés..:)

Biztosan őrültségnek tűnik hogy már januárban elkezdek készülődni...hogy mire is?Nos igen,a karácsonyra.Annyira megtetszett a fércelt kis fenyőfa amit a szeretteimnek készítettem ajándékba hogy úgy döntöttem,idén minden hónapban készítek pár darab karácsonyfadíszt.A neten fantasztikus képeket,letölthető könyveket találtam,így már csak a kivitelezés van hátra.Tegnap gyönyörű színű gyapjúfilceket sikerült vásárolnom a kedvenc boltomban:pirosas-bordót,eperszínűt,vajszínűt,valami eszméletlen szép zöldet,ma pedig anyukám lepett meg színben hozzájuk illő gyöngyfonallal...azt hiszem lassan nekilátok,így talán karácsonyig el is készülök:)

Péntek 13...

Pontosan tíz és fél éve történt...akkor is péntek 13.-a volt:) És én azóta is:SZERETEM.

Kiábrándulás

Ma végképp kiábrándultam a bankokból.Ugye végtörlesztettünk...na persze nem készpénzből,csak a hitelünk vándorolt át egyik bankból a másikba:kedvezőbb törlesztőrészlet,korrektebb ügyintézés,átláthatóbb hitelkonstrukció-ezt ígérték.Ma levelet kaptunk,amelyben közlik hogy a törlesztőrészletünk 8%-al emelkedik mivel kamatot emeltek..Ja hogy hétfőn fogjuk fizetni az első törlesztőrészletünket??Nem számít...És hogy a jegybanki alapkamat 0,5 %-al emelkedett?Az sem...Azt már meg sem említem hogy a kedves ügyintéző hölgy a felvétel előtt megnyugtatott minket:nálunk nem szoktak változni a törlesztőrészletek,max. 0,5-1 %-ot...

Nos,nem kommentálom tovább a dolgot,igazából kínomban  csak nevetni tudok...azt hiszem ez a tipikus cseberből-vederbe érzés...(Azért persze a fejemben már különféle összeesküvés-elméletek látnak napvilágot de ezeket inkább nem írom le:))

Más.Feszültséglevezetésképp egy irtó finom tojáskrémet csináltam vacsira:)Az eredeti receptet itt találtam,én annyit módosítottam rajta hogy tettem még hozzá apróra vágott vöröshagymát és egy kevés feketeborsot.Hamar megvan,kiadós és finom.Ennél nem is kell több:))

Tavaszi fáradtság a tél kellős közepén

Annyi minden van a fejemben mostanában...annyi mindenről tudnék írni!De nem bírok.Napok óta csak kókadozom,egész nap tudnék aludni.Hogy még szebb legyen az élet a fejem is fáj:( Lehet az esti filmnézés a bűnös de arról nem tudok lemondani.(A héten rákaptunk Apával a késő esti fimnézésre,amint hazaér a munkából már vetődünk is bele a fotelokba.És olyan,de olyan jó kettesben üldögélni és mozizni hogy csak na.)

A fiúk végre jól vannak,igaz Boti orrát még néha le kell szívni de az a makacs köhögés végre a múlté..gyorsan le is kopogom!Most megyek...talán van még 10 percem Boti ébredéséig...addig én is alszom egyet:)

Megvolt...

a szülinapi heje-huja hopp.Jól sikerült minden,(kivéve a tortát amit én sütöttem de ebben nem volt semmi meglepő)Boti lelkesen fújta a gyertyákat és bontogatta az ajándékokat,köztük ezt itt:

Mami ismét kitett magáért és ugyan Botinak is tetszik a takaró na de én...odáig vagyok érte:)Botinál a legnagyobb sikere a tőlünk kapott távirányítós markolónak lett,csoda hogy még bírja az elem a megpróbáltatásokat.Barnus rettenetesen nagyfiú volt egész nap de azért este megkérdezte:Én ma miért nem kaptam egy ajándékot sem???Elmagyaráztuk neki,megértette.Sőt még Ő mondta hogy ha majd neki lesz szülinapja és csak ő kap ajándékot akkor meg fogja engedni Botinak hogy játsszon vele.Szeretem mikor ilyen jólelkű kiskrapek:)

Azért az igazsághoz hozzátartozik hogy a szombatot megelőzte egy idegbajos péntek,síró-rivó-hisztis gyerekekkel,otthonról lelépő Apával,egy iszonyatosan idegbeteg anyával aki-miután elcseszi a világ legegyszerűbb tortáját-képes kiborítani a kajamaradékokkal és egy repedt falú pohárral megtömött szemeteszsákot a konyha közepén...na ez volt az i-re a pont,gondoltam ennél rosszabb már nem jöhet.Egyébként így visszagondolva irtó viccesnek tűnik az egész de akkor legszívesebben bevágtam volna magam mögött az ajtót és elrohantam volna jó messzire.Ehelyett összesöpörtem az üvegcserepeket,felvikszoltam a konyhát és tettem a dolgom-mert néha muszáj.És arra gondoltam hogy mindig van valami jó....csak biztos én nem látom.

Aztán eljött a hétvége és TÉNYLEG jó lett minden és nagyon sokat nevettünk és virágot kaptam Apától,életemben először csak úgy...és már csak nevettem az előző nap történteken.

A csak-úgy virág

Ó és vajon kinek a tortája fogyott el először???Igen-igen!Az enyém:)))))

Együtt

Ma csaknem egész nap együtt volt az egész család.Az Apa a héten még csak kisüzemben dolgozik így a mai nap a miénk volt:) Délelőtt Sárváron voltunk hivatalos ügyben aztán nekiálltunk szandált vadászni Botondnak...persze ma sem jártunk sikerrel :( Ezután meglátogattuk az egyik legnagyobb hazai üzletlánc sárvári egységét,itt nagy örömünkre beülős-kormányos kocsit sikerült vadászni a fiúknak-ezzel csak az volt a baj hogy kétpercenként ment a vita ki üljön benn:))A vásárlás végeztével aztán beülhettek a Piros Kocsiba-ez ritka dolog,kb. mint az üzletlánc látogatása-na azt iszonyúan élvezték,jó volt látni a boldog kis arcukat,jó hogy ilyen apró dolgoknak is tudnak örülni.
A délután gyorsan elszaladt,Kerekítő klubban voltunk Botival.Barnus is szeretett volna jönni,vérzett is miatta a szívem-de én meg azt szeretném ha végre kikeveredne már ebből a fránya köhögős-takonykóros micsodából,így maradt itthon Apával társasozni.Persze azért jól megleptek minket hiszen a Kerekítő végén ott vártak a kultúrház előtt...és amikor hazaértem jött a következő meglepetés:Apa rendbevágta az egész lakást,elmosogatott,felporszívózott,rendet rakott.Jó hogy ilyen férjem van...

Vacsira levelestésztába göngyölt virslit készítettem mustárral megkenve,sajtot-hagymát-kukoricát mellészórva...Isteni lett és nagyon gyorsan elkészült.

 

 

az első adag...

...aztán hamarosan elkészült a második is:)

Degeszre ettük magunkat:)Ezután már csak a beígért diavetítés maradt hátra...imádom mikor mind a négyen összekucorodunk a franciaágyon és együtt nézzük a jobbnál-jobb meséket...
Jó lenne ha többször lehetnének ilyen napjaink.

Egypercesek Botondról

Rendhagyó módon kezdem a blogírást de ezt nézzétek el nekem.Elvégre nem mindennap 2 éves az ember Kisebbikje:)És hogy milyen is Ő?

Elsősorban nagyon-nagyon vidám...igazi kis energiabomba:)Imádja a Nagytesót,a bubuját(rágcsapelus),a Boribonos és Bogyóbabócás könyveket.Kétoldali dongalábbal született így gyógytornára hordjuk:Ő még azt is szereti.

Sokkal bújósabb mint a Nagytesó...van hogy csak úgy odajön és megölel...ilyenkor mindig elszégyellem magam hogy annyira vágytam egy kicsilányra...

Mindennap rácsodálkozok hogy milyen nagy már.Hisz nemrég még olyan pici volt...most meg szalad,tornászik,visszadumál,kacag.Hiszem hogy szeret élni és jó neki velünk:)Órákig tudnék még írni róla...imádom a szürkéskék tiszta-szép szemét...a szöszi,puha,simogatnivaló haját...a dacos arcát ahogy mondja:NEM!..
Egyszóval Ő a mi Kisebbikünk és ugyan ma csak a szívünkben ünneplünk azért hétvégén lesz torta,buli,ajándék is-hiába ért véget még csak nemrég a Karácsony,ami jár,az jár.:)