Mami ismét kitett magáért és ugyan Botinak is tetszik a takaró na de én...odáig vagyok érte:)Botinál a legnagyobb sikere a tőlünk kapott távirányítós markolónak lett,csoda hogy még bírja az elem a megpróbáltatásokat.Barnus rettenetesen nagyfiú volt egész nap de azért este megkérdezte:Én ma miért nem kaptam egy ajándékot sem???Elmagyaráztuk neki,megértette.Sőt még Ő mondta hogy ha majd neki lesz szülinapja és csak ő kap ajándékot akkor meg fogja engedni Botinak hogy játsszon vele.Szeretem mikor ilyen jólelkű kiskrapek:)
Azért az igazsághoz hozzátartozik hogy a szombatot megelőzte egy idegbajos péntek,síró-rivó-hisztis gyerekekkel,otthonról lelépő Apával,egy iszonyatosan idegbeteg anyával aki-miután elcseszi a világ legegyszerűbb tortáját-képes kiborítani a kajamaradékokkal és egy repedt falú pohárral megtömött szemeteszsákot a konyha közepén...na ez volt az i-re a pont,gondoltam ennél rosszabb már nem jöhet.Egyébként így visszagondolva irtó viccesnek tűnik az egész de akkor legszívesebben bevágtam volna magam mögött az ajtót és elrohantam volna jó messzire.Ehelyett összesöpörtem az üvegcserepeket,felvikszoltam a konyhát és tettem a dolgom-mert néha muszáj.És arra gondoltam hogy mindig van valami jó....csak biztos én nem látom.
Aztán eljött a hétvége és TÉNYLEG jó lett minden és nagyon sokat nevettünk és virágot kaptam Apától,életemben először csak úgy...és már csak nevettem az előző nap történteken.
 |
| A csak-úgy virág |
Ó és vajon kinek a tortája fogyott el először???Igen-igen!Az enyém:)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése